Először sikerült olivin kristályokat azonosítani egy formálódó csillagra behulló poros gázfelhőben. Még nem teljesen világos, hogy a szemcsék hogyan kerültek oda, de a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a protocsillag korongra merőleges kifúvásai (jet-ek) révén jutottak ki az Orion csillagképben megfigyelhető HOPS-68 közvetlen közeléből.

A kutatás vezetője, Tom Megeath szerint ugyanis a kristályok képződéséhez a láváéhoz hasonló hőmérséklet, körülbelül 700 °C kell, azaz a kristályoknak a kialakuló csillag felszíne közelében kellett létrejönniük, onnan dobódtak ki a sokkal hidegebb környező felhőbe, hogy onnan visszahulljanak a korong belső részeire. Fiatal csillagok körüli, bolygókat létrehozó korongokban korábban is figyeltek már meg ilyen kristályokat, egy protocsillag körüli kollabáló felhő külső részében való megjelenésük az ottani -170 °C-os hőmérséklet miatt viszont meglepetés, amit a kutatók szerint csak a jet-es elképzelés magyarázhat.

A kristályok az olivin-csoportba tartozó forsterit formájában vannak jelen a HOPS-68 körül. Ez a típus a drágakövektől kezdve a homokos tengerpartokon keresztül egészen a távoli galaxisokig bezárólag sok helyütt előfordul, de a NASA Stardust és Deep Impact szondái is detektálták az általuk megközelített üstökösökben. Charles Poteet, a kutatás egyik résztvevője szerint bár a protocsillagra zuhanó felhő sötét, a kicsiny kristályok a mégiscsak előforduló fotonok miatt zöld szikrákként csillognának a poros háttér előtt - már ha lenne lehetőségünk közelről figyelni a tőlünk körülbelül 1450 fényév távolságban található rendszert.

A felfedezés, illetve a hozzá fűzött okfejtés kiegészítő magyarázattal szolgálhat arra is, hogy a Naprendszer külső, hideg tartományaiban kialakuló üstökösök miért tartalmazhatják szintén ezeket a kristályokat. A jelenleg elfogadott elképzelés szerint a kialakuló Naprendszerben a bolygókeletkezés alapanyagául szolgáló protoplanetáris korong szennyeződött be a fiatal Nap közelében keletkezett olivin kristályokkal, melyek keletkezési helyüktől kifele, a hidegebb tartományok felé vándoroltak. Poteet és kollégái szerint ez továbbra is jó szcenárió, de besegíthettek a jet-ek is, melyek a kristályokat jóval messzebbre fújták ki, majd azok onnan hullottak vissza a formálódó bolygórendszer külső vidékeire. Mindkét részfolyamat végeredménye a kristályok üstökösökbe fagyása.