Új elméletet állítottak fel a tudósok a 200 millió évvel ezelőtt, a triász és júra korok határán történt nagy kipusztulási eseményre, amikor a földi flóra és fauna nagyjából fele pusztult el, legjobban a tengeri élővilágot viselte meg az esemény.

Eddig legvalószínűbb magyarázatnak egy szupervulkán kitörését, vagy egy óriás aszteroida becsapódását tartotta a tudomány, de mindkettőhöz hiányzott a perdöntő bizonyíték (a becsapódás nyoma, illetve a tűzhányó kráterének maradványai).

A koppenhágai egyetemen működő Nordic Center for Earth Evolution kutatóközpont tudósai most metánmérgezéssel magyarázzák a jelenséget, teóriájuk szerint földtörténeti léptékkel nézve nagyon rövid idő, 600 ezer év alatt jelentős mennyiségű metán szivárgott a tengerfenékről a légkörbe. Az ősóceán, a Tethys fenekéről származó növényfosszíliákban karbonizotópos vizsgálatokkal mérték a korabeli metán koncentrációját az atmoszférában, becslésük szerint 12 ezer milliárd tonna metán került a tenger mélyéről a levegőbe.

A megváltozott összetételű légkör nagyon gyors kílmaváltozáshoz vezetett, amihez az élővilág nagy része nem tudott alkalmazkodni. A metángáz metánhidrát formájában, a nagy nyomás és a hideg miatt jégszerű halmazállapotban pihen a tengerfenéken, és ha a víz hőmérséklete egy bizonyos szint fölé emelkedik, instabillá válik, feloldódik a vízben, majd a felszínre emelkedik.

Kutatók hasonló jelenségre, és erősödő metánszivárgásra hívták fel a figyelmet nemrég a sarki tengerekben, Norvégia partjainál.