Eredmények szerint az olajfolt területén élő bakteriális mikrobák ötször gyorsabban bontották le a szennyezést, mint az érintett térségen kívül élő társaik, ezzel jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a kiáradó kőolaj nagy része már a Deepwater Horizon olajfúró végleges elzárását követő három héten belül eltűnt - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

A szakembereket ugyanakkor meglepte, hogy a megnövekedett táplálékbevitel ellenére - amely során a mikrobák szén-dioxidot és energiát hoznak létre a bevitt tápanyag (ebben az esetben az olaj) és oxigén felhasználásával - a mikroorganizmusok száma egyáltalán nem növekedett a térségben. "Mit csináltak az energiával, amelyet a megnövekedett légzésük során nyertek?" - tette fel a kérdést a tanulmányt vezető Benjamin Van Mooy, a WHOI kémikusa. "Nem a szaporodásra használták fel, így ez egy igazi rejtély".

"Azt gondoltuk, hogy a mikrobák légzése minimális lesz", mivel a növekedésükhöz és osztódásukhoz szükséges tápanyagok - a foszfor és a nitrogén - mennyisége nagyon alacsony volt az olajfolt térségében - mondta a szakember. A kutatók a begyűjtött vízminták oxigénszintjének változását vizsgálták: ha ugyanis a mikrobák lassan lélegeznek, akkor az oxigénszint is lassan apad, ha viszont gyorsan lélegeznek, akkor az oxigén is gyorsabban apad - magyarázta a szakember. "Ebben az esetben a válasz a gyorsaság volt".

A biokémikus Bethanie Edwards azonban aggódik, hogy az olajvállalatok esetleg arra használhatják fel a pozitív eredményeket, hogy meggyőzzék a közvéleményt a hasonló katasztrófák alacsony környezetkárosító hatásáról. "Az olaj még mindig halálos fenyegetést jelent a környezet számára, mivel a mikrobák számára feldolgozhatatlan molekulák továbbra is a vízben maradnak és mérgező hatással bírnak".

Ezek azok a molekulák, amelyek a táplálékláncon keresztül később eljutnak a tengerek más részei és a part menti területek élővilágához. A mikrobák az elfogyasztott olajat szén-dioxiddá alakítják át, amely a légkörbe jutva szintén károkat okoz.