A projektet Marc Ancrenaz, a Kinabatangan orangutánvédelmi program társalapítója vezeti. Az ötlet akkor született, amikor a Chesire megyei Chester Állatkertbe látogatva feltűnt neki az orangután-kifutók hintáinak és függőágyainak szívós anyaga.

Az orangutánok mindent tönkretesznek, ezért elég nehéz az általuk használt eszközöknek megfelelő anyagot találni - magyarázta Nick Davis, az állatkert munkatársa. A szívós poliészterháló, amelyből szíjakat szokás készíteni, igazán orangutánbiztosnak bizonyult.

Ancrenaz állatorvos a Sukau falubéli vadvédelmi állomáson. Kollégáival már öt éve építi az élőhelydarabkákat összekötő hidakat az emberszabásúak számára. Ez azután vált szükségessé, hogy több kutatás kimutatta: a helyi orangutánállomány húsz alpopulációra töredezett, amelyeket pálmaültetvények, utak, falvak és folyók választanak el egymástól.

A legtöbb főemlőstől eltérően az orangutánok nem tudnak úszni, így a kisebb mellékfolyók menti fák kivágása számukra áthághatatlan akadállyá tette a vizet. A hidak célja, hogy átjárhatóvá tegye a pálmaültetvényekről jövő öntözőcsatornákat és mellékfolyókat - magyarázta Davis a BBC-nek.

A csapat októberben indul Borneóra, hogy hosszú távon támogassa a munkát. Davis szerint félő, hogy olyan mértékben feldarabolódott az ottani erdő, hogy ellehetetleníti az orangutánok mozgását.