Jason Steffen azután kezdett el gondolkodni a dolgon, hogy 2008-ban rendkívül hosszú sort kellett végigállnia beszálláskor. Számítógépes szumulációkkal találta meg a legjobb, vagy legalábbis az általánosan alkalmazottnál sokkal jobb módot. Jelenleg a légikísérők először a gépek utasterének leghátulra szóló jegyeseit engedik a fedélzetere, majd jön a középmezőny, végül az elöl ülők. Ennél okosabb volna, ha először azokat engednék fel, akiknek ablak mellé szól a jegyük, utána a mellettük ülőket, majd harmadik székre szorulókat.

A leggyorsabb megoldás a két módszer sajátos kombinációja lenne, ez a Steffen-modell. Lényege, hogy csak minden második üléssorba engednék első körben beszállni az utasokat az ablak mellettiekkel kezdve és hátulról előrefelé haladva. A második eresztésben a kihagyott sorok ablakosai következnének, majd pedig ugyanezzel a sorkihagyásos módszerrel töltenék fel a középső és a harmadik üléseket.

A sorrendmodelleket tesztelték is 72 utassal, mindegyik változatnál a családokat engedték előre abból kiindulva, hogy tagjaik együtt szeretnének maradni, különösen kisgyerek esetén. Az eredmény Steffent igazolta. A jelenleg általánosan alkalmazott módszernél egyébként még a tejesen szabadjára eresztéses is gyorsabbnak bizonyult. Steffen szerint a légitársaságok a rengeteg beszállási perc megtakarításával jobban kitudnák használni gépeiket, amivel milliókat takaríthatnának meg.