Brüsszeli szakértők úgy vélik, hogy a rovarok környezetkímélő módon oldanák meg az élelmiszerhiányt. A bogarak, férgek és egyéb csúszómászók húsa koleszterinben és zsírban szegény. Egy tanulmány szerint a pecsenyeszöcske fehérjetartalma 20 százalék, miközben zsírhányada csak 6 százalékos. A marhahúsban ugyan 24 százalék a fehérje, de 18 százalék a zsír. A tücsök kalciumban gazdag, a termesz vasban, a selyemhernyó lárvája rézben és B2-vitaminban – írta a Daily Telegraph.

Az újság megkereste Stuart Hine brit rovartudóst, aki szerint a rovarok fantasztikusak ugyan, ám nem jelentik az emberiség élelmezésének végső megoldását.  Nagy-Britanniában költséges lenne egy hatalmas sáskaraktár fűtése, ráadásul a rovarok betegségei villámgyorsan végezhetnek egy egész tenyészet példányaival. Mindezek tetejébe főzve vagy sütve kellene őket enni, mivel kórokozókat tartalmazhatnak.

„Rövid távon lehet rovart enni a túlélés érdekében, de a legtöbb kultúra, amely rovart (is) eszik, megfőzi őket" – mondta Hine. A lap megszólaltatott egy étrovarforgalmazó céget, az Edible-t, amely emberi fogyasztásra alkalmas rovarokkal olyan tekintélyes áruházakat lát el, mint például a Selfridges. Todd Dalton, a vállalat szóvivője pénzpocsékolásnak ítéli az EU kezdeményezését, mert nehéz lenne az emberek torkán lenyomni a rovarokat, evési szokásaink pedig nem változnak meg egyhamar.

Korábban is tettek kísérleteket a rovarevés népszerűsítésére – teljesen eredménytelenül. 1885-ben Nagy-Britanniában megjelent például egy könyv, amely a falusi szegényeknek egyebek közt olyan recepteket javasolt, mint a pincebogármártás.

Amúgy eszik az ember bőven bogarat, rovart, férget. Egyes tanulmányok szerint étkeinkbe annyi kerül bele észrevétlenül, hogy egy évben fejenként átlagosan fél kilót fogyaszt belőlük  az ember.