Szomália is kemény, az afganisztáni rendezés se pite, a csiklócsonkolás se méznyalás, de ahhoz mit szólnak, hogy a Nanobusz megnyitóján Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a következő viccet sütötte el: "divatos lett a 'nano' kifejezés, talán azért, mert a manóhoz hasonlít".
A Nanobusz nem a létező legkisebb óriásjármű, hanem egy normális méretű busz, amiben a nanotechnológiát szórakoztató kísérletekkel bemutató, mozgó kiállítást rendeztek be.
Az ígéretes járművet az MTA épülete előtt mutatták be, egy rakás tudományos újságíró szeme előtt. Eddigi megfigyeléseim szerint a tudományos újságírók vagy öregek, mint egy teknősbéka, vagy háborodottnak tűnnek. Itt jelen volt egy kolléga a két halmaz metszetéből, aki többszáz fotót készített a buszról, szigorúan kívülről, nagy távolságból, cserébe az elképzelhető összes szögből.
Pálinkás elnök engem már a gondozott arcszőrzetével és a sóskamártásszínű öltönyével zsebrevágott, de a rajongást csak fokozta a hihetetlenül tanáros hanghordozásával és az öt percenként elheyezett humorbombákkal. Annyira hipnotikus volt a hatása, hogy kis híján halántékon köpőcsöveztem egy 86 éves kollégát.
Pálinkás hatalmas lehetőségeket lát a nanotechnológiiás eszközökben, amik 10 atom vastagságúak, vagyis vékonyságúak is lehetnek, de óv a nanobiznisz körül megjelenő sarlatánoktól. "Álnano, nanochartás, nanogyurcsány, nanorbán" - jegyeztem fel gyorsan.
A következő két felszólaló, Bársony István, a buszt készítő MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatója és Mészáros György, az Innovációs Hivatal főnöke ugyanazt mondták: a válságból a nanotechnológia nyújthatja a kiutat a magyarságnak. Újságcímlap jelent meg a szemem előtt, remélhetőleg a közeljövőből:
"SIKERES VOLT MATOLCSY GYÖRGY AGYMŰTÉTJE
(mti) Mindössze tízperces beavatkozással nanotechnológiás közgazdasági ismeretek-blokkot építettek be Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter agykérgébe. A negyvenmilliárd nanorobotból álló biocsipet saját irodájában injekciózták be a miniszter nyaki aortájába, miközben Matolcsy a párhuzamosan nézőkre kivetendő különadó tervezetén dolgozott."
A szpíkerek azt is mondták, hogy a diákok még nem igazán tudják, mi az a nano és mire lehet a gyakorlatban használni, ezért készült 35 millió forintól a busz, hogy körbe járjon az országban, és élvezetes formában terjessze az alapismereteket a a válság gyógyszeréről.
Nem csoda, hogy izgatottan léptem be a válsággyógyszer belsejébe. Ha egészen tömören kéne összefoglalnom, a busz azt tanítja a mit sem sejtő diákoknak, hogy a nanotechnológia, ha valamit, hát az esőkabátgyártást forradalmasítani fogja.
Hiába az izgalmas téma, a relatíve sok pénz és a még több kutatói munkaóra, a busz annyira sikerült, mintha a nanoműtét előtti Matolcsy György rakta volna össze. A fő baj az, hogy az információkat táblákra kasírozott, fél-egy flekk hosszúságú szövegtengerek próbálják átadni. Így nem lehet szórakoztatva tanítani. Már a szép nagy múzeumokban is évtizedek óta túlhaladott dolog szöveget kiállítani, arra ott vannak a könyvek, folyóiratok meg az internet. Egy akárhogy is, de szűk buszban a dolog még anakronisztikusabb.
Én kifejezetten gyors olvasó vagyok és azért fizetnek, hogy minden fontosat feljegyezzek, de így sem tudtam átrágni magam a szöveg harmadán sem.
A helyzetet a kísérletek mentenék. Nem túl biztató, hogy kettő közülük már a bemutatón kikészült: ahol megrázó mennyiségű szálló port kellett volna látnom, ott nem láttam semmit, és már most elromlott az a spéci mikroszkóp, amivel életemben először igazi nanoszerkezetet nézegethettem volna. A többi kísérlet között van béna (rajzológéppel modellezett atomszkennelés), érdektelen (3 napelemet lehet lámpával megvilágítani, az egyiknél jobban kileng a mérőműszer mutatója), érdekesebb (vízcsepp terelgetése a víztaszító anyaggal burkolt labirintusban), és még érdekesebb (egy pultnál élő ember mutogat kísérleteket).
Ami jobban néz ki, az mind a vízlepergetéshez kapcsolódik, úgyhogy ha igaza van a tudósoknak, a magyarságot a soha nem látott esőkabátok fogják kivezetni a válságból. No meg az olyan, folyadéktaszító papírzsebkendő, amiből kicsúszik a takony. Ennek az értelmét még nem láttam át teljes mélységében, de ez nem véletlen, hiszen a nanotechnológia igencsak új dolog.