A férgeknél és muslicáknál tapasztalt kudarc ellenére nem zárják ki a tudósok, hogy a szóban forgó fehérjék szerepet játszhatnak majd az öregedéssel kapcsolatos betegségek kezelésében.

A szirtuin elnevezésű fehérjék körüli izgalmak akkor kezdődtek, amikor élesztőgombákkal és férgekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy tovább éltek azok, amelyek sok szirtuint termeltek. Ezek alapján sokan azt remélték, hogy az emberi élettartamot meghosszabbító gyógyszert lehet majd egykor előállítani.

Az eredeti kísérletek megismétlése azonban változó sikerrel járt, egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy a szirtuin meghosszabbíthatja az élettartamot, mások pedig azt, hogy a reszveratrol elnevezésű anyag is szükséges a hatáshoz.

A mostani tanulmányhoz David Gems, a University College London munkatársa kutatócsoportjával genetikai modellállatokat, fonalférgeket és muslicákat vizsgált: olyan változatokat hoztak létre, amelyeknél magas volt a szirtuin szintje. Első látásra a kísérlet sikeres volt, a génmódosított törzsek valóban tovább éltek, mint a normál változat. Amikor azonban ellenőrizték a génváltozásokat, kiderült, hogy más genetikai variánsok is lehettek a meghosszabbodott élettartam hátterében.

További kísérleteikben azt is megmutatták, hogy a reszveratrol nem serkentette a szirtuin fehérje szintetikus változatának aktivitását.
Szintén a Nature-ben jelent meg a szirtuin öregedést csökkentő hatásának felfedezője, Leonard Guarente tanulmánya. Guarente a Massachusettsi Műszaki Egyetem, az MIT professzora, a GlaxoSmithKline gyógyszercég által a felfedezésre alapított Sirtis Pharmaceuticals társelnöke. Mostani tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a szirtuin fehérjéknek volt valamelyes hatása a fonalférgek élettartamára, ám kisebb, mint korábban gondolták. Az első kutatás túlbecsülte az élettartam kiterjesztését - írta mostani tanulmányában.

Guarente azonban úgy véli, hogy még nem érkeztek el a történet végéhez a szirtuin fehérjékkel kapcsolatban, érdemes további kutatásokat végezni a témában.