A tavalyi időjárási rekord kevésbé vezethető vissza az éghajlat természetes, rövidtávú ingadozásaira, sokkal inkább a bolygó felmelegedésének hosszú távú trendjeibe illik – írták a szakemberek az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS).

Moszkvát 2010 júliusában sújtotta hőhullám. A potsdami klímakutató intézet (PIK) két tudósa azt vizsgálta, hogy a Föld felmelegedésének mely hatásai okozták a hőmérsékleti rekordokat. A tavaly nyáron Oroszország nyugati részén tapasztalt forróság még a 2003-as szélsőségesen meleg nyarat is felülmúlta. Összességében az elmúlt évtized volt a legforróbb a mérések száz évvel ezelőtti bevezetése óta – közölték a nemzetközi adatokkal való összehasonlítást követően a tudósok.

A két szakember vizsgálta a világ minden táján mért éves, valamint a júliusi moszkvai hőmérsékleteket. Mindkét elemzés rekordértékeket mutatott. Miközben a hőségcsúcsok száma folyamatosan nőtt, addig a hidegrekordok száma nullához közelített. Eredményeik alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a hőhullámok számát hosszú távon nem ellensúlyozza majd a hidegrekordok csökkenése. Valójában a havi hőmérsékleti rekordok gyakorisága már most többszörösére nőtt.

Elemzéseikhez a tudósok kétféle komputer szimulációt és a 19. század óta mért értékeket használtak. Az egyik forgatókönyv 64 százalékos közvetlen összefüggést mutatott ki a moszkvai hőhullám és a felmelegedés között, míg a másik, valósabb modell 88 százalékra tette az összefüggés valószínűségét. A két szimulációt összevetve állapították meg a szakemberek a 80 százalékos valószínűséget.

„Ami a hőmérsékleteket illeti, meg tudtuk mutatni, hogy az éghajlatváltozás sokkal több rendkívüli jelenséghez vezet" – foglalták össze véleményüket.