Az Iowai Egyetem kutatói Sarah Klemuk vezetésével hat állatkerti nagymacska gégéjét tanulmányozták. A tigrisek és oroszlánok hangszalagjai mozgékonyak és zselészerűek, akár a csecsemőké, és rendszertelen vibrálásuk reszelős üvöltést hoz létre – írják a kutatók a PLoS One című tudományos folyóiratban. Csak a frekvenciában adódik jelentős különbség, és ebből fakadóan a hangfekvésben is.

Az üvöltés és a babasírás egyaránt nem túl kellemes hangzású. Az okaik azonban eltérőek: míg a csecsemők elsősorban figyelmet vagy segítséget akarnak, az állatok hangjukkal területi követeléseiket közlik fajtársaikkal.

A nagymacskák mély és hangos üvöltése elsősorban hangszalagjaik alakjának köszönhető, ugyanis azok a legtöbb állattól eltérően nem három- hanem négyszögletűek, így érzékenyebben reagálnak a tüdőből kiáramló levegőre. Ezt megelőzően azt hitték a tudósok, hogy a hangszalagokban tárolt zsírnak tulajdonítható a ragadozók fejedelmi hangfekvése.

A hangszalagok kutatása az orvostudomány hasznára is válhat, ugyanis ha megértjük, hogyan épülnek fel, és hogyan befolyásolja szerkezetük a hangok keletkezését, az orvosok könnyebben meg tudják ítélni, hogyan állítsák helyre a károsodott hangszalagokat – nyilatkozta a kutatásban résztvevő Tobias Riede. Rákos betegeknek, de a hangot igénybevevő pályán dolgozó embereknek – például énekeseknek, tanároknak – is könnyen sérülhet a hangszalagjuk.