A Functional Ecology című folyóiratban megjelent eredmények szerint a nőstény ál-cserepesteknősök 45 éves korukban raknak először tojásokat. „Minél hosszabb idő alatt éri el a felnőtt kort egy állatfaj, annál sebezhetőbb a populáció az emberi pusztítással szemben" – mondta a walesi Swansea Egyetemen dolgozó Graeme Hays, a tanulmány egyik szerzője.

A szakember magyarázata szerint az ilyen fajok esetében nagyobb az esélye annak, hogy az egyik egyed még azelőtt elpusztul – például véletlenül fennakad egy halászhálón, vagy szándékosan kifogják –, hogy a szaporodás révén gondoskodni tudott volna a populáción belüli utánpótlásáról.

Rendkívül nehéz dolog azonban egy tengeri teknőst az egész életén át nyomon követni. Ezek a hosszú élettartamú tengeri hüllők ugyanis szinte követhetetlen célponttokká válnak, amikor több ezer kilométeres távokat tesznek meg az óceánban, miközben az út nagy részét a víz alatt töltik. Emiatt a felnőtté válásuk idejére vonatkozó korábbi becslések a tíz évtől egészen a 35 évig terjedtek.

A mostani vizsgálat során a kutatók először pontos méreteket vettek a teknősök egyik floridai fészkelőhelyén világra jött utódokról, majd miután a kis teknősök egy 450 napig tartó, több ezer kilométeres táv megtétele után megérkeztek az Atlanti-óceán északi részén elterülő Azori-szigetekhez, ismét megmérték őket és az eredmények összevetése alapján számolták ki a növekedési ütemüket.

A kutatók több száz másik adatot is felhasználtak: olyan szakemberektől, akik hasonló módon kifogtak és megjelöltek egy-egy ál-cserepesteknőst, majd bizonyos idő elteltével ismét kifogták azt, és összevetették az állat méreteit. Az eredmények fényében a kutatók a méretük alapján számították ki az ál-cserepesteknős nőstények pontos korát.

A Nemzetközi Természetvédelmi Társaság tengeri teknősökkel foglalkozó programjának tudományos tanácsadójaként dolgozó Bryan Wallace szerint az eredmények segítenek, hogy a jövőben hatékonyabb - a teknősök fejlődési üteméhez igazított - hosszú távú természetvédelmi programokat dolgozzanak ki. „Ez a tanulmány megerősítik azt az elgondolást, amely szerint a tengeri teknősökhöz hasonló állatoknak nagyon hosszú időbe telik, amíg talpra állnak az ember által okozott populációcsökkenés után".