Ősi romvárosokat fedeztek fel a Leicesteri Egyetem szakemberei a Szahara líbiai területéről készült műholdas felvételeken.

A régészek azonosították egy várszerű komplexum agyagtéglából emelt falait, amelyek magassága néhol eléri a négy métert. Megtalálták a lakónegyedeket, a temetőket, az egykori öntözőcsatornákat is.

„A mai sivatag egykor sűrűn lakott, megművelt, virágzó terület volt. Egészen különleges ókori tájról van szó, akár az építményeket nézzük, akár azt, hogy milyen jó állapotban maradtak fenn" – hangsúlyozta David Mattingly régészprofesszor, az expedíció vezetője.

Az elveszett városokat a garamansok emelték. „A leletek cáfolják azokat a korabeli római beszámolókat, amelyek a garamansokat a birodalom peremén élő barbár nomádoknak és bajkeverőknek nevezték. A valóságban egy fejlett civilizációról van szó. A garamansok nagy kiterjedésű, erődített városokban éltek, írásbeliséggel rendelkeztek" – emelte ki David Mattingly.

A garamansok ókori berber törzs, amely részben földművelésből és állattenyésztésből, részben kereskedelemből élt. Államuk helyi nagyhatalom volt az 5. századig. Ellenőrizték a szaharai karavánutakat; ide áramlott a só, az arany Egyiptomból és a Szaharától délre fekvő területekről. A birodalom fennmaradását a fejlett vízgazdálkodásnak köszönhette, amelyet a garamansok a föld alatti vízkészletek csatornázásával oldottak meg.