A polipok színváltó képessége közismert, de arra csak egy új kutatás világított rá, hogy a mélytengeri polipok villámgyorsan képesek átlátszóvá válni. A nagy mélység miatt nem volt egyszerű ezt kutatni.
Egy friss tanulmány szerint két mélytengeri fejlábú faj, a polip és a tintahal egy szempillantás alatt tudja átlátszóból nem átlátszóvá változtatni magát. Ez a figyelemreméltó álcamanőver egy olyan adaptáció, amely kétféle ragadozótól is megvédi az állatokat. Az egyik ragadozótípus úgy cserkészi be áldozatát, hogy annak sziluettjét figyeli alatta úszva, a másik veszélyt pedig a mélyvízi világító halak jelentik, amelyek megvilágítják a zsákmányt, és így ejtik el azt.
„A polipok átettszővé változnak, hogy ne lehessen látni a sziluettjüket” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Sarah Zylinski, az észak-karolinai Duke University kutatója. „Viszont amikor a világító halak megvilágítják az átlátszó felületet, a hatás ugyanaz, mint amikor a vaku fényét veri vissza egy üvegtábla éjszaka.” Tehát nem maga a polip, hanem a trükkje lesz átlátszó: az átlátszóság nem véd a fénylő ragadozóktól.
„Ilyenkor a legjobb megoldás az, ha a polipok gyorsan színessé válnak” – fogalmazott Zylinski a LiveScience-nek. „A polip- és a tintahalfajok verhetetlenek ebben: villámgyorsan tudnak váltani a kétféle álca között, ezzel tökéletessé téve a rejtőzködést.” Zylinskiék kutatása a Current Biology folyóirat novemberi számában jelent meg.
A fejlábúak azért képesek a gyors színváltoztatásra, mert az ezért felelős sejtjeik idegi irányítás alatt vannak. Amint a tintahal fényt érzékel, a bőre bizonyos pigmentjei vörösre változnak, és amint a fény eltűnik, ezek a vörös pigmentek eltűnnek, így a fejlábú teljesen átlátszó lesz, a szemeit és a belső szerveit kivéve.
Nem minden fejlábú faj képes erre a trükkre: más fajok úgy rejtik el magukat, hogy a testükkel a környező fényt visszaverve elrejtik a kontúrjukat, vagy saját világítással utánozzák a fentről beszűrődő napsugarakat. Néhány polip még bizonyos halak és más tengeri élőlények alakját is magára tudja ölteni. Ám ezek inkább a sekélyebb vizekben élnek, Zylinski kutatóbrigádja pedig mélyebb (600-1000 méteres) vizek élőlényeire volt kiváncsi.
A polipokat mélytengeri hálókkal halászták ki a Peru-Chile-árok feletti Cortez-tengerből. Az ilyen mélységben élő lényeket azonban csak nagyon lassan lehet a felszínre hozni, hogy a hirtelen fény és nyomásváltozás ne tegyen kárt az állatok szervezetében. Ezért a kifogás után azonnal sötét, hűvös helyiségbe tették, majd később stimulálni kezdték a lényeket, hogy színváltozásokat produkájanak. Az első kísérletekben olyan módszereket használtak erre, amelyeket a sekélyebb vizekben élő polipoknál szoktak, ám a sötét vizek lakói erre nem reagáltak.
Zylinski ezért új módszert talált ki: a világító halak fényét idézve kékes-fehér ledeket használtak. Erre két faj azonnal reagált: a Japetella heathi polip és az Onychoteuthis banksii tintahal átlátszóból rögtön pirossá változott.
Zylinski a jövőben azt tervezi kutatni, hogy a fejlábúak álcázóképességét hogyan befoyásolja az állatok kora. A fiatalabb egyedek ugyanis sekélyebb vizekben élnek, és kevesebb a színpigmentjük, így inkább az átlátszóságot használják a ragadozók ellen.