A több mint 500 ezer ember esetét tanulmányozó elemzés során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos tényezőket, mint például az életkort és a testsúlyt figyelembe véve, minél több a szívbetegséggel kapcsolatos kockázati tényező, annál kisebb az esélye annak, hogy a szívroham végzetes kimenetelű lesz.

„Az életkort és más klinikai tényezőt figyelembe véve fordított arányt figyeltünk meg a szívkoszorúér-megbetegedések és kórházi halálozás között" – írta John Canto, a kutatás vezetője a Journal of the American Medical Association című szakfolyóiratban.

A kutatók szerint az egyetlen magyarázat erre az lehet, hogy az ismert szívproblémákban szenvedők már részesülnek gyógyszeres kezelésben, például sztatinokat (modern koleszterincsökkentőket) vagy béta blokkolókat kaptak, ez hozzájárult a védelmükhöz a szívroham után.
Az összes páciens közül több mint 85 százaléknak volt legalább egy rizikófaktora, és a több rizikófaktort mutatók körében áltagosan fiatalabb korban következett be a szívroham. Valamivel több mint 50 ezer beteg halt meg a kórházban.

Figyelembe véve, hogy a rizikófaktor nélküli emberek gyakran idősebbek, és tekintetbe véve a testsúlyt, a fajt és a nemet is, a kutatók azt találták, hogy azoknak, akik nem dohányoztak, cukorbetegségben nem szenvedtek, a családjukban nem volt szívbeteg, nem volt magas koleszterinszintjük vagy magas vérnyomásuk, 50 százalékkal nagyobb esélyük volt arra, hogy a kórházban halnak meg, mint azoknak, akiknél mindezek a rizikótényezők megvoltak.

Azok körében, akiknek korábban nem volt figyelmeztető jelzésük, minden hét ember közül egy halt meg szívinfarktus után, míg azok körében, akiknél megvoltak a rizikófaktorok, minden 28 közül egy.
Canto elmondta azt is, hogy a több rizikófaktorral rendelkezőknek nagyobb esélyük van arra, hogy kórházba kerüléskor 24 órán belül hamarabb jussanak gyógyszeres kezeléshez vagy műtéthez.