Két tenger alatti szigetet találtak az expedíció résztvevői Ausztrália partjaitól nyugatra, 1600 kilométerre. Az elsüllyedt egykori szárazföld sziklái megkövesedett, sekély vízben élő állati és növényi részeket tartalmaznak, amelyekből arra következtettek a kutatók, hogy a terület valamikor a tengerszinten vagy annál magasabban helyezkedett el. A felfedezés rávilágíthat arra, hogy az egykor egybefüggő, hatalmas Gondwana hogyan töredezett szét a ma ismert Ausztráliára, Antarktiszra és Indiára 130 millió évvel ezelőtt. A kutatócsoport egyébként eddig az indiai szubkontinens először északnyugatra, majd élesen északra való sodródását kutatta. Az egykor Ausztráliáról leszakadt lemez később a mai Eurázsiának ütközött, ennek köszönhető a Himalája felgyűrődése.

A 2000 méteres mélységből felszínre hozott homokkő- és gránitminták az egyik sziget meredek partjából származnak, korukat a tudósok több mint egymilliárd évesre becsülik. A mintákat Ausztrália nyugati partjainak geológiai anyagával is egybevetették, hogy meghatározhassák a helyet, ahonnan a földdarab leszakadt. Hasonló egyezést az indiai szubkontinens északi részénél nem végezhettek, hiszen az akkori törésvonal ma valahol Himalája gyomrában lehet.

A lemeztektonika elmélete viszonylag fiatal, az 1950-es években ismerték csak el. A kutatók a mai igyekeznek meghatározni, hogy az egyes lemezek milyen mozgásokat végeztek, és hogyan változtattak irányt. Ausztrália észak felé mozgott évente nagyjából 7 centiméteres sebességgel, vélhetően az indonéz partvonal mentén húzódó szubdukciós zóna (két kőzetlemez ütközése, majd az egyikük alábukása) hatására. Ez a tektonikai jelenség okozta a 2004-es pusztító földrengést, majd az azt követő cunamit is.