Fleming 1928 augusztusában érkezett haza egy családi vakációról, ekkor észlelte, hogy a laboratóriumában hagyott baktériummintákat beszennyezte egy penészgomba, sőt részben el is pusztította azokat. Ekkor jött rá, hogy ezek a gombák meggyógyíthatják az ember bakteriális fertőzéseit. Fleming szétküldte a mintákat az amerikai kutatóknak.

A tudósok Penicillium chrysogenumként azonosítoták a gombát, és hasonló törzseket kerestek, olyanokat, amelyek a legtöbb antibiotikus anyagot termelik. A győztes egy penészes sárgadinnyéről érkezett, innen származik a ma használt penicillin.

Új vizsgálat

Matthew Fisher és kollégiái az Imperial College Londonból vetettek egy közelebbi pillantást a Fleming mára múzeummá alakított laboratóriumából származó mintáira, és megtisztították a tudós régi jegyzetfüzetét is. Ezután összehasonlították a mintákat a 300 önkéntes segítségével a világ minden tájáól összegyűjtött gombás mintákkal.

Henk és Fisher csapata genetikai vizsgálatnak vetették alá az összes mintát, megkerestek néhány, könnyen felismerhető darabot a genomokból: ezek nem kódoltak speciális fehérjéket, de jellemző mintákban ismétlődtek rövid DNS-szekvenciákban.

Nem egy, nem kettő, három

A mintákban, amelyeket eredetileg P. chrysogenumként azonosítottak, a csapat négy különböző fajt talált. Az eredeti, régen felfedezettet, és három teljesen újat. Fleming gombája – egy az előzőleg nem ismert fajokból – úgy tűnik, a leggyakoribb a négy közül. Ez valószínűleg a leggyakoribb többsejtű organizmus a Földön.

A kutatás azt is megmutatta, hogy a gombának két neme van és hogy ezek az organizmusok valószínűleg párosodnak, annak ellenére, hogy ebből semmit sem látunk. “Úgy ismerjük a jelenséget mint titkos szex – nem tudjuk reprodukálni a laboratóriumban, csak látjuk, hogy megtörtént” – mondta el Fisher.

A csapat reményei szerint az eredményeik segítségével új antibiotikumokat fejleszthetnek ki.