Amerikai antropológusok vizsgálata szerint több tízezer évvel ezelőtt, amikor az időjárás hidegebbre fordult, az embereknek egyre nagyobb távolságot kellett megtenniük, hogy élelmet találjanak. A modern és a neandervölgyi ember emiatt egyre gyakrabban találkozott, a két faj keveredésének következtében pedig a neandervölgyi ember eltűnt.
„Már rég megdőlt az a feltételezés, hogy a neandervölgyi ember primitív volt. Ellenkezőleg, egyre több olyan bizonyíték kerül napvilágra, amely a Homo neanderthalensis intelligenciájáról tanúskodik. Amennyiben pedig intelligensek voltak, miért tűntek el a Föld színértől?” – tette fel a kérdést Michael Barton, az Arizonai Állami Egyetem antropológusa.
Az ősi emberek csoportvándorlását feltérképező kutatók Távol-Kelettől Gibraltárig kőeszközöket vizsgáltak, melyek 167 barlangból kerültek elő. A fosszíliák segítségével fejthető meg, hogy neandervölgyi vagy modern emberek laktak a barlangokban a vizsgált időszakokban. Az antropológusok elsősorban a kőeszközök kopottságát vizsgálták. Ha az ősemberek letelepedtek, szükség esetén új eszközöket készíthettek maguknak, vándorláskor azonban magukkal vitték a szerszámaikat, így azok jobban megkoptak.
Az eszközök vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a meleg éghajlat idején a korai és a neandervölgyi emberek többet vándoroltak. Nem maradtak sokáig egy helyen, emiatt ritkábban találkoztak egymással. A jégkorszak beköszöntése után azonban a csoportok megtelepedtek, így gyakoribbá váltak a találkozások is.
A számítógépes modellezés szerint a Homo sapiens nagyobb létszámú népcsoportja mintegy 1500 nemzedék alatt olvasztotta magába a neandervölgyi embert. Barton szerint a neandervölgyi emberek génjeit az emberi genom megőrzite. Richard Klein, a Stanford Egyetem antropológusa azonban szkeptikus: szerinte a neandervölgyi és a modern ember keveredése nem lehetett olyan mértékű, hogy az a Homo neanderthalensis eltűnését okozhassa.