A villamosdilemma évtizedek óta foglalkoztatja a filozófusokat. A probléma a következő: egy elszabadult vagon száguld egy olyan vágányon, amelyen öt ember van lekötözve. A vonat mindenképpen halálra gázolja az öt embert, ha ugyanarra halad tovább, viszont a váltó segítségével elterelhetjük egy másik sínre. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy a másik sínen is egy lekötözött ember fekszik. Vajon használjuk a váltót és eltereljük a vonatot?

Egy hatvanas évek óta terjedő városi legenda szerint a történet egy hídkezelőről szól, akinek választania kellett egy személyszállító vonat és a négy éves kisfia között. A villamos dilemmát valójában Philippa Foot brit filozófus találta ki, a történetet később többek között Judith Jarvis Thomson is kiegészítette. Ezek a történet ismertebb verziói:

A kövér ember verzió

Az alany egy felüljárón áll a sínek felett. Látja, hogy egy elszabadult vonat el fogja ütni a sínen haladó öt gyalogost, ha elhaladt a híd alatt. Csak úgy állíthatja meg a szerelvényt, ha valami nehéz akadályt juttat a útjába. Az egyetlen ilyen nehéz dolog a közelben egy (nagyon) kövér ember, aki szintén a felüljárón áll. Ha a kövér embert lelöki, akkor őt biztosan halálra gázolja a vonat, viszont az öt másik ember megmenekül. Dönthet úgy is, hogy nem löki le a kövér embert, ezzel viszont a többieket öli meg.

A kövér szabotőr verzió

Ez a jelenet szinte mindenben megegyezik az előzővel, az egyetlen különbség annyi, hogy a felüljárón álló alany teljesen biztosan tudja, hogy a mellette álló kövér ember tehet a vonat elszabadulásáról. Azt is biztosan tudja, hogy szándékosan, bosszúból tette tönkre a fékeket, hogy ezzel balesetet okozzon. Mint az előző jelenetnél, eldöntheti, hogy lelöki-e a kövér embert és megmenti-e a többi ötöt, vagy nem löki le, és ezzel hagyja őket meghalni.

Kínoznád-e a kövér embert verzió

Az eddigi jelenetekből ismert kövér embert – miután a zuhanást megúszta – letartóztatta a rendőrség, és most őrizetben van. Most azt állítja, hogy egy nagyváros központjában rejtett el egy  időzített atombombát, amely husszonnégy óra múlva robban. A következő dolgokat lehet biztosan tudni:

1. A bomba huszonnégy óra múlva robban.
2. A robbanás egymillió embert öl meg, ha bekövetkezik.
3. Ha a bombaszakértők odaérnek a robbanás előtt, akkor van rá esély, hogy hatástalanítsák.
4. A kövér embert nem lehet kijátszani, hogy elárulja, hol van a bomba, nem lehet hatni a jobbik énjére, és nem lehet meggyőzni arról, hogy helytelen volt bombát elhelyezni valahol.
5. Ha megkínozzák, akkor a becslések alapján 75 százalék esély van rá, hogy elárulja, hol van a bomba.
6. Ha a kövér ember nem fedi fel a bomba hollétét, akkor az fel fog robbani, és egymillió ember meghal. Máshogyan nem lehet megtalálni a bombát.

A kérdés az, hogy alá kell-e vetni kínzásnak a kövér embert, hogy elárulja a bomba helyét?

A valósághű teszt szerint kilencven százalék váltana

Eddig csak szóban tesztelték az eredeti jelenetet, az újabb kutatások viszont sokkal valóságosabb körülmények közé helyezték. A 147 alany természetesen nem élő embereket gyilkolászott, hanem egy háromdimenziós virtuális környezetben döntött életről és halálról.

A jelenetben egy vasúti váltó mellett állnak, amivel kát vágány között lehet váltani. Az egyik vágányon öt gyalogos halad egy szakadék felett, a másikon pedig egy. Hirtelen egy vonat tűnik fel, amely egyenesen az öt ember felé száguld. A tesztalany egy joystick segítségével válthat a két sínpár között.

A tesztekből kiderült, hogy az alanyok kilencven százaléka váltana a sínek között, és megölné az egy embert, hogy megmentse a másik ötöt. Az eredmények megegyeznek a korábbi, elméleti kíserletekével. Az újabb kísérletek szerint viszont még valósághű szituációkban is azt a lehetőséget választanánk a két rossz közül, amelyikről azt gondoljuk, hogy kevesebbet ártunk vele.