Ritka meteorológiai látványosságra, egy szökőár hullámaira emlékeztető óriási felhőformációkra ébredhettek a hétvégén az Alabama állambeli Birmingham város lakói. A Kelvin-Helmholtz-hullámnak nevezett jelenség ugyan ritka, de nem csak felhőknél fordul elő, sőt, nem csak a Földön: csillagászok a Szaturnusz légkörében is fotóztak már ilyet.

A Kelvin-Helmholtz instabilitás a turbulencia egyik formája, akkor jön létre, ha egy gyorsabban mozgó, és egy stabil gáz- vagy folyadékréteg találkozik. Az érintkezési felületnél a gyorsan mozgó réteg felkorbácsolja az alatta levő, lassabb és sűrűbb réteg felületét. Ha a sebességkülönbség éppen elér egy bizonyos pontot, látványos hullámok alakulnak ki.

Felhők esetében ilyesmi kora reggel alakulhat ki, több meteorológiai feltétel együttállásakor. A széllökések 50-100 méter magasságban megbontják a légkör stabilitását, és amíg a napsütés fel nem melegíti a talajt, és az nem kezdi el átadni a hőt a legalsó légrétegeknek, létrejön a Kelvin-Helmholtz-hullámok feltétele: a nagy különbség a két légréteg stabilitásában. Ez a folyamat általában láthatatlan a légkörben, hiszen csak a levegő mozgásáról van szó, most azonban az történt, hogy a felkorbácsolt stabil légrétegből a hirtelen felszálló és gyorsan lehűlő levegőből kicsapódik a nedvesség, felhőket létrehozva, és láthatóvá téve a jelenséget.