A halálozási statisztika első helyén világszerte a koszorúér-betegség szerepel a halál okaként. Az ilyen betegségben elhunytak többségükben nem idősek, egyéb szerveik még sok évig bírnák, csak a működésre képtelen szívet kellene pótolni.

A szívátültetés lehetőségei igen behatároltak. Amikor a szervezetet vérrel ellátó bal szívkamra működését kell átmenetileg pótolni, arra már van olyan gép, amelynek beültetése bizonyos várakozási időt lehetővé tesz, de ez nem igazi megoldás. Világszerte folyik a kutatás más lehetőségek kidolgozása végett.

A Cardiologia Hungarica legújabb számában Soós Pál és magyar-német munkacsoportja eredményeit tették közzé. A tanulmány áttekinti azokat a követelményeket, amelyeknek egy új, mesterségesen létrehozott, de bonyolult áttétek útján kifejlesztett természetes szívnek meg kell felelnie. 
A szív jelentős munkát végző izompumpa. Ennek megfelelően mindenekelőtt háromdimenziós vázra van szükség, amelyben a sejtek olyan módon képesek egymással kapcsolatba kerülni, mint az eleven szívben, bírja a fizikai terhelést és ugyanakkor lehetővé teszi a létfontosságú tápanyagok mozgását.

A kutatók korábban olyan bioaktív anyagokat kerestek, amelyek szilárdak, mint az ipar több területén bevált szintetikus polimerek, ugyanakkor megfelelnek az élő szervezetben lévő összetevők biológiai tulajdonságainak. A kutatócsoport által kidolgozott eljárásban az új szív váza biológiai úton készül, a vágóhidakról beszerezhető sertésszív adja az alapot. Különleges módszerrel az eredeti sejteket leoldják a szívszerkezetről, így nincs antigén eltérés. A disznó és az ember szívének szerkezete, nagysága igen hasonló.

Erre a vázra a szívizomzat ráépítése a jövő, izgalmas tudományos feladata. A kutatók feltételezik, hogy ez a módszer lehetővé teszi az összehúzódni képes izomsejtek rátelepítését a sertésszív szerkezetére, sőt már a korai fázisban alkalmas lehet bizonyos szívműködést befolyásoló gyógyszerek hatásának mérésére is.