Az utánzó polip (Thaumoctopus mimicus) az álcázás nagymestere: képes változtatni az alakját, a mozgását és a színét. Ha akarja, könnyűszerrel beleolvadhat a környezetébe, de utánozhatja a tűzhalat vagy a tengeri kígyókat is. Sajátos álcázási tulajdonságai miatt ritkán kell ragadozókkal konfrontálódnia.

A Harlequin állkapocshalat ezzel szemben állandó veszély fenyegeti. Luiz Rocha, a Kaliforniai Tudományakadémia ichthyológusa arról számolt be, hogy a fekete-csíkos, apró hal élete nagy részét a tenger alján tölti, közel a homokágyhoz, hogy szükség esetén elbújhasson a ragadozók elől. Leszámítva azt az esetet, amikor egy halnak álcázott polip árnyékába húzódva válhat láthatatlanná.

A Gottingeni Egyetem kutatója, Godehard Kopp tavaly júniusban, indonéziai búvárkodása során fedezte fel, hogy az állkapocshalak alkalmanként az utánzó polipok mellett húzódnak meg. A hal tigriscsíkos mintázata ugyanis nagyon hasonlít a polipéra, így könnyűszerrel álcázhatja magát mellette.

Rocha a LiveScience magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy ez a jelenség a mimikri meglehetősen szokatlan fajtája. Az állkapocshalnak azonban így lehetősége nyílt arra, hogy – annak ellenére, hogy nem tartozik a jó úszók közé - viszonylag nagy távolságra jusson anélkül, hogy bármilyen ragadozó prédájává válna.