A fókák természetes szaporodóhelyeit borító jég olvadáskor a néhány napos fókakölyköket is magával sodorja. A kutatók szerint a közelmúlt utódállománya teljesen kipusztult, a legyengült példányokon legfeljebb az önkéntesek segíthetnek.
A Grönland környékén élő fókák természetes szaporodóhelye mindig a jégen található. A nőstény mindössze tíz-tizenkét napig gondozza a kölykeit, mielőtt magukra hagyja őket, ami már önmagában is elég zordnak tűnhet. Azonban a fókabébik sokszor még ezt a kort sem érik meg, mivel a sarkvidéki jégtakaró elvékonyodásával a túlélési esélyek jelentősen romlanak. A jég ugyanis megolvadhat, illetve megrepedhet a kölykök alatt, ilyenkor vagy az óceánba zuhannak, vagy a jég nyomja össze őket.
A PLOS One által készített tanulmányból kiderül, hogy a halálozások száma - a jégtakaró olvadásával párhuzamosan - egyre magasabb. Egy 2007-es felmérés szerint a kis fókák 75 százaléka halt meg a jég elvékonyodása miatt, a 2010-es adatok szerint pedig a néhány napos kölykök mind egy szálig elpusztultak.
A jég olvadásának elsődleges oka - az észak-amerikai meleg és száraz teleket leszámítva - a kutatók szerint az észak-atlanti oszcilláció (NOA); ez az index jelzi a tengerszint ingadozását. 2010-ben, a fókabébik tömeges pusztulásakor az index -4,64-et mutatott, a fókák kedvenc szaporodási helyén, a Szent-Lőrinc-öbölben pedig a jég vastagsága kritikusan alacsony szintet ért el. Az időjárás-szakértők szerint a NAO-index hullámzását elsősorban a klímaváltozás okozza. Az ezt ellenőrző kutatás során összevetették a jégrétegek vastagságát a NOA-indexszel, hogy megvizsgálják, van-e összefüggés a kettők között. A kísérlet igazolta, hogy a kettő között egyenes arányosság áll fenn, ez pedig a fókák szülőhelyét is komolyan veszélyezteti.
A National Geographic szerzője megjegyezte, hogy a fókák ennek ellenére sem számítanak veszélyeztetett fajnak, és még mindig vadásznak rájuk. David Johnson, a kutatást végző tanulmány szerzője hozzáfűzte: a jövőben ez a helyzet még aggasztóbbá válhat, mivel ismereteink szerint a fókák kizárólag a jeges övezetben nemzenek és gondoznak utódokat.
A fókabébikre azonban nem mindig vár biztos pusztulás. A hollandok a közelmúltban fogadtak be több mint száz, partra sodródott kölyköt, a legyengült állatokat jelenleg egy mentőközpontban gondozzák. Lenie T'Hart, a Zeehondencreche központ igazgatója szerint ez komoly túlterhelést jelent a központnak, így egy külön sátrat és medencét is felállítottak az újonnan befogadott állatoknak. T'Hart elmondta, hogy a száznál is több fókát mindössze tíz nap alatt fogadták be, ez pedig rengeteg: a központ mindössze 365 fókát képes ellátni évente, de az éves átlag ritkán haladja meg a százötvenet.
T'Hart azt is megjegyezte, hogy bár a Watt-tenger közismert árapálysík, a legyengült állatok pedig valószínűleg a viharzónába kerülhettek, ettől függetlenül is egyre több fókát sodor partra a víz. Az állatok főleg kölykök, akik olyan legyengült állapotban vannak, hogy képtelenek gondoskodni magukról. T'Hart szerint ennek az az oka, hogy az egy év alatti fókák többnyire kis halakat esznek, de a túlzott halászat miatt a kölykök nem találnak maguknak ennivalót. A szennyezett tengervíz pedig életkorra való tekintet nélkül betegíti meg az állatokat.
A Zeehondencreche a szűkös erőforrások ellenére is igyekszik teljes odaadással gondoskodni a beteg, illetve legyengült állatokról. A befogadott fókabébiket megfürdetik, majd folyadékot adnak nekik, hogy orvosolják a kiszáradást - a legtöbb állat ugyanis súlyosan dehidratált állapotban kerül a központba. Ezután heringkásával etetik őket, mivel a pépesített ételt a fiatal állatok is könnyen képesek megemészteni.