Január 10-én az Aqua szatelit rögzítette azokat a képeket, amelyek a Kínát szürke ködbe borító szmogfelhőt ábrázolják. A NASA műholdjára szerelt Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS) felvételei elképesztő légszennyezettségről árulkodnak: Észak-Kína jóformán láthatatlanná vált a szürke köd miatt. A pekingi légiforgalmi irányítók negyvenhárom járatot töröltek és nyolcvanat késleltettek, ugyanis a látótávolság kétszáz méter alá csökkent.

Mivel Kína a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátója (a szén-dioxid-kibocsátás egyharmada tőlük származik), a lakosság valószínűleg már hozzászokott az állandó szmoghoz, de ez még ottani léptékkel mérve is súlyos légszennyezésnek mondható. A téli időszakban általában súlyosbodik a helyzet, mivel a hidegebb, sűrű légtömeget nem engedi tisztulni a melegebb légréteg. A vizsgálatok kimutatták, hogy a szmogfelhő elsősorban a részecskeszennyezés miatt alakult ki. Ez többnyire porból, folyadékcseppekből, illetve az ipari termelésből származó koromból és szénből áll.

Az egészségügyi határérték közel négyszerese

Az egészségre veszélyes részecskéket PM10-nek nevezik; ezeknek mindössze tíz mikrométer az átmérőjük, így képesek bejutni a tüdőbe, a lerakódásuk pedig komoly légzési problémákhoz vezet. A PM2,5 koncentrációja ugyancsak jelentős volt: a 2,5 mikrométeres részecskék már a véráramba is képesek eljutni, a tüdőben pedig ugyancsak lerakódnak. A kínai felmérések szerint január 10-én a PM10 sűrűsége 560 mikrogramm volt légköbméterenként (az amerikai nagyvárosokban az egészségügyi határérték 150 mikrogramm).

A PM2,5 vizsgálatával a kínai kormány nem foglalkozik, de a pekingi amerikai követség folyamatosan frissülő Twittere ezt is vizsgálja. Ebből kiderül, hogy délutánra nagyjából normalizálódott a helyzet. Peking január 23. után lát hozzá a PM2,5 mérésére alkalmas infrastruktúra kiépítéséhez, az egész országra kiterjedő hálózat felállítása azonban 2016-ig is elhúzódhat.