Kétféle homokdűnét fedezetett fel a Cassini űrszonda a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titán felszínén. Az eredmények új adatokkal szolgálnak az égitest éghajlati és földtani viszonyairól. A Titán felületének 13 százalékát borítják homokdűnék, az általuk elfoglalt terület meghaladja a tízmillió négyzetkilométert.
Bár alakjuk emlékeztet Namíbia vagy az Arab-félsziget homokdűneire, méretük földi mércével hatalmasnak számít: átlagos szélességük 1-2 kilométer, hosszuk több száz kilométer, magasságuk pedig eléri a száz métert. Ugyanakkor méreteik, eloszlásuk változik attól függően, hogy a hold melyik régiójáról van szó, sokat elárulva arról a környezetről, amelyben kialakultak és növekedtek – olvasható PhysOrg tudományos hírportálon.
A Cassini űrszonda által készített radarfelvételek alapján Alice Le Gall, a NASA korábbi kutatója, aki jelenleg a LATMOS francia légköri és űrmegfigyelési kutatólaboratóriumban dolgozik, kollégáival felfedezte, hogy a Titán dűnéinek alakját a képződmények magassága, valamint a földrajzi szélesség befolyásolja. Minél magasabb egy dűne, annál vékonyabb, és annál nagyobb távolság választ el egy-egy ilyen képződményt egymástól.
A homokdűnék jórészt az egyenlítő területére csoportosulnak, amely a déli 30. fok és az északi 30. fokig húzódik. Minél északabbra helyezkednek el a dűnék, annál kevésbé testesek, ami a kutatók szerint a Szaturnusz elliptikus pályájával magyarázható.
A Titán a Szaturnusz körül kering, így a holdon az évszakokat a bolygónak a Nap körüli pályája határozza meg. Mivel egy szaturnuszi év körülbelül harminc földi évnek felel meg, a Titánon egy-egy évszak megközelítőleg 7 évig tart. A Szaturnusz kissé elliptikus pályája azt is jelenti, hogy a Titán déli féltekéjén a nyár rövidebb, viszont intenzívebb. Ebben a régióban kisebb a talaj nedvességtartalma, szárazabbak a homokszemcsék is, amelyeket könnyebben szállítanak a dűnéket építő szelek.
„Észak felé haladva a talaj nedvességtartalma nő, a homokszemcsék kevésbé mobilisak, ennek következtében nehezebb a dűneépítés" – hangsúlyozta Alice Le Gall. Nicolas Altobelli, az Európai Űrügynökség (ESA) Cassini-Huygens projektjének tudósa szerint igen fontos megérteni, miként képződnek a dűnék, mi befolyásolja méreteiket, alakjukat, eloszlásukat, hogy megismerhessék a Titán éghajlatát és földtani viszonyait.
„A Földtől eltérően a Titánon nem szilikátok, hanem fagyott légköri szénhidrogének, mindenekelőtt metán alkotja a homokot. Így a dűnék kutatása fontos adatokkal szolgálhat arról, hogy létezik-e a holdon a földi vízkörforgáshoz hasonlatos ciklus, amelyben a légkör metánutánpótlását a Titán felszínén lévő etán-tavak biztosítják" – magyarázta Altobelli.
A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az ESA és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralról, a vállalkozás célja a Szaturnusz környezetének, gyűrűinek vizsgálata és egy leszállóegység, a Huygens eljuttatása a Titán-hold felszínére. Az 5,7 tonnás űrszonda 366 kilogramm tömegű tudományos műszert, valamint a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával. A nagy méretű űrszonda a Vénusz, majd a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában.