Az elmúlt évek legkeményebb hidege csapott le az országra, amit praktikusan úgy érzünk meg, hogy többet fizetünk a fűtésért, és ha kitesszük a lábunkat a szabadba, fázunk. Az előbbit nem kell különösebben magyarázni senkinek, de tulajdonképpen mit jelent az, hogy fázni?
Az emberi test hőmérséklete normál állapotban 36 és 37 Celsius-fok között van, ilyenkor érezzük jól magunkat. Efölött van lázunk, alatta (illetve hivatalosan 35 fok alatt) pedig elkezdődik a kihűlés folyamata, a hipotermia. És itt rögtön álljunk is meg egy kicsit, mert mindjárt túlegyszerűsítettük a dolgokat, ugyanis a testhőmérséklet nagyban függ attól, hogy hol mérjük. A 36-37 fok, amit a hónaljban vagy a nyelv alatt tartott lázmérő mutat, a test belső, vagy maghőmérséklete, a végtagokon, a bőr felületén mérhető köpenyhőmérséklet ennél akár 6-7 fokkal is hidegebb lehet. Ez nem is meglepő, ha belegondolunk, hogy a testünk legnagyobb hőtermelője a szív, a hő leadásának 90 százalékáért pedig a bőrfelület felel (a maradékért meg a tüdő).
Nagy hidegben, ha a testünk által termelt hő nem tudja ellensúlyozni a hőleadás energiaveszteségét, szervezetünk beindítja védelmi mechanizmusait. A végtagokban összeszűkülnek az erek, ettől csökken a véráramlás intenzitása, és ezzel együtt a hőleadás is. A vérkeringés átrendeződik, kevesebb jut a végtagokba, azok lehűlnek, hogy a test belső hőmérséklete ne csökkenjen. Ilyenkor érezzük, hogy nagyon hideg a kezünk-lábunk. Ha a külső hőmérséklet tovább csökken, a test beindít egy vészhelyzetekre tartalékolt hőtermelő folyamatot, hogy ezt ellensúlyozza: elkezdünk dideregni.
A didergés, borzongás, reszketés apró, tudattalan izomrángásokat jelent, amire a hipotalamuszban található hőszabályozó központ utasítja a testet, egyben megemeli a pulzust és a vérnyomást. Az izommozgás elég rossz hatékonysággal működik: a felhasznált energiának mindössze az ötödéből lesz mozgási energia, a maradék hőt termel, ami viszont kihűlésközeli állapotban kimondottan jól jön. A didergésnek tehát fontos funkciója van, és amíg bírja energiával a szervezet, felmelegíti a végtagokat, az érszűkület csökken, a vérkeringés élénkül, ezzel viszont nő a hőleadás is, tehát a folyamat nem tartható fenn túl sokáig, viszont 32-35 fokon tartja a testet.
A végtagok erős lehűlése és a vérkeringés csökkenése további kellemetlenségekkel jár, a vérellátás csökkenésével oxigénhiány lép fel a szövetekben, amit először zsibbadás és fájdalom jelez, hosszú távon pedig beindul a sejthalál. Súlyosabb esetben a sejtekben levő vízben apró jégkristályok alakulnak ki, amelyek szintén komolyan roncsolják a sejteket. Ez látszik fagyási sérülések formájában, jellemzően ujjakon, lábujjakon, lábfejen, fülön. Ezek enyhébb esetben néhány nap alatt eltűnnek, ahogy regenerálódik a bőr, de ha a mélyebb rétegeket is eléri, az izom- vagy akár a csontszövet is károsodhat.
A kihűlés következő lépcsőfoka akkor jön el, ha a szervezet kimeríti a tartalékait, amit a szaporább szívmunkába és a reszketésbe fektetett. Ilyenkor a remegés megszűnik – az tehát nagyon rossz jel, ha az ember nagyon fázik, de már nem reszket, viszont fáradtságot, tompaságot, közönyösséget érez. Ez azt jelzi, hogy a szervezet feladta a kihűlés elleni harcot (ilyenkor a maghőmérséklet már 28-32 fok körül van), a vérkeringés és légzés lelassul, érzékszervi zavarok jelentkeznek, az izmok elmerevednek. Ilyenkor a testhőmérséklet már folyamatosan csökken, és ahogy megközelíti a 20 fokot, jönnek a szívritmuszavarok, aztán a légzésbénulás vagy a kamrafibrilláció, és azzal a beáll a halál. Persze az emberi test néha csodákra képes, dokumentált eset van például arról, amikor egy jeges vizű folyóba esett hétéves kislány túlélte, hogy a teste 13 fokosra hűlt le.
A kihűlés elleni legfontosabb fegyver (már ha eltekintünk a triviális réteges öltözködéstől, sáltól-sapkától) a mozgás, ezzel a test hőtermelését akár a 2-4-szeresére is tudjuk emelni. Ha viszont kihűlt, esetleg az eszméletét is elvesztett emberről van szó, a mozgatás, a végtagok dörzsölése kifejezetten ellenjavallt elsősegélyként: ilyenkor a megélénkülő vérkeringés a végtagokból több hideg vért szállít vissza a szívbe, ami csak rontja a helyzetet a test belsejében, a létfontosságú szervekben. Emiatt nem szabad forró vízbe meríteni sem a kihűlt testet, a megoldás a fokozatos, lassú felmelegítés.
A közhiedelem szerint az alkohol fogyasztása jót tesz nagy hidegben, de valójában éppen ellenkező hatást vált ki. Az etil-alkohol értágító hatása növeli a hőleadást, és gyorsítja a kihűlés folyamatát, viszont ugyanez a hatás csökkenti az ember hidegérzetét is, aki úgy érzi, hogy az ital átmelegítette. Orvosi kutatások szerint a kihűléses esetek nagyjából 30 százalékában szerepet játszik az alkohol.