A Tejútrendszer magjában lévő gigantikus fekete lyuk nagy valószínűséggel szétporlasztja, majd felfalja a vonzáskörzetébe került aszteroidákat, ami megmagyarázhatja a NASA röntgencsillagászati műholdja, a Chandra-űrteleszkóp által észlelt gyakori felvillanásokat.
Az amerikai űrhivatal műholdja hosszú évek óta észlelt röntgenfelvillanásokat, amelyek naponta egyszer jelentkeznek a Sagittarius A-ként ismert, több millió naptömegű fekete lyuk felől. Ezek az igen fényes felvillanások néhány órán át tartanak. A jelenséget a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) is kimutatta az infravörös tartományban gyűjtött adatokkal - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
"Sokáig kételkedtek a tudósok abban, hogy képződhetnek-e aszteroidák a szupermasszív fekete lyukak környékén uralkodó zord viszonyok között" - hangsúlyozta Kastytis Zubovas, a Leicesteri Egyetem csillagásza, a Monthly Notices of the Royal Society havilap legújabb számában megjelent tanulmány vezető szerzője. Mint hozzátette, a dolog azért izgalmas, mert igen sok aszteroida szükséges az ilyen röntgenfelvillanásokhoz.
Zubovas kollégáival azt feltételezi, hogy a Sagittarius A katalógusjelű képződményt egy hatalmas, aszteroidák és üstökösök trillióit tartalmazó felhő veszi körül, amelyeket szülőcsillagjuktól rabolt el a fekete lyuk. Az olyan aszteroidák, amelyek 160 millió kilométerre közelítik meg a fekete lyukat - ami valamivel több mint a Nap és a Föld közötti 150 millió kilométeres távolság -, az árapályerők hatására széttöredeznek.
A töredékek a továbbiakban a fekete lyuk felé sodródva áthaladnak a Sagittarius A körül örvénylő forró gázokon, és a súrlódás hatására felizzanak, hasonlatosan ahhoz, ahogy a Föld légkörébe érő meteoritok. Ekkor keletkezik a röntgenfelvillanás, az aszteroida maradványait pedig behabzsolja a fekete lyuk.
"Az aszteroidák pályája módosulhat, ha túl közel kerülnek a Sagittarius A-hoz, a kisbolygók valósággal a fekete lyuk felé lökődnek" - magyarázta Sergei Nayaksin, a Leicesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
A szerzők szerint minimum 9,6 kilométeres átmérőjű aszteroidák szükségesek a röntgenfelvillanások generálásához. Ugyanakkor a Sagittarius A kisebb aszteroidákat is elfogyaszthatja, ám ezek drámai végét nehéz észlelni, mivel sokkal haloványabb felvillanást képesek csak produkálni. "Számításaink szerint a Tejútrendszer 10 milliárd éves léte alatt a fekete lyuk néhány trillió aszteroidát gyűjthetett maga köré. A kisbolygóknak csupán töredékét falhatta fel a képződmény, így a fekete lyuk éléskamrája egyhamar nem ürül ki" - vélekedett Sera Markoff, az Amszterdami Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.