Emberi bélhámsejtekkel és csirkékkel végzett tesztekben vizsgálták amerikai kutatók, hogy a feldolgozott élelmiszerekkel és a gyógyszerekkel a szervezetbe kerülő nanorészecskék milyen hatással lehetnek az emberi szervezetre.

A Nature Nanotechnology című szakfolyóirat legfrissebb számában közzétett tanulmányhoz csirkék élelmiszerébe – egységnyi testtömegre vonatkoztatva – annyi, ötven nanométer átmérőjű polisztirén részecskét adagoltak, amennyi nanorészecskét egy fejlett országban élő ember átlagosan naponta elfogyaszt.

Kiderült, hogy a kezelt állatoknál az étrendből a megszokottnál kevesebb vas szívódott fel. A hosszabb ideig tartó adagolás hatására a tápanyagok felszívódásában alapvető fontosságú bélbolyhok szerkezete is átalakult: a madaraknál megnőtt a vas felvételére alkalmas bélbolyhok felülete.

A New York-i Cornell Egyetem szakemberei szerint a nanorészecskék hosszabb távú fogyasztása a kalcium, réz, cink, valamint az A, D, E és K vitaminok felszívódását is befolyásolja, ennek leírására azonban további tanulmányokra van szükség.

A bélcsatornát bélelő hámréteg jelenti az első kaput, ahol az emésztőrendszerbe került nanorészecskék belépnek a testbe. Michael Shuler kutatásvezető és csoportja szerint bár a kísérleteikben használt polisztirén részecskéket ártalmatlannak tartják, mégis lehetséges, hogy a fiziológiai folyamatokban nehezen megfogható krónikus és káros hatásokat váltanak ki.

Mesterséges nanorészecskéket, például titán-oxidot vagy alumínium-szilikátot egyre nagyobb mennyiségben alkalmaznak humán gyógyszerek vivőanyagaként és élelmiszerek stabilizálására. A nanorészecskék többségének negatív töltésű a felülete, ennek következtében a bélrendszerben lévő biomolekulákhoz kötődnek, és felhalmozódnak az úgynevezett Peyer-plakkokban, amelyek egymásba folyó nyirokmirigyek a vékonybél falában.