A Buxtoni Múzeum és Művészeti Galéria tulajdonában lévő, sellőre emlékeztető lelet eredetét kutatják a Lincolni Egyetem tudósai, akik röntgen- és DNS-vizsgálatok segítségével próbálnak fényt deríteni a fura teremtmény titkára.

Anita Hollishead, a Lincolni Egyetem konzerválási és restaurátor szakának hallgatója akkor figyelt fel a sellőre, amikor a Buxtoni Múzeumban dolgozott. Hollishead úgy véli, hogy a sellő a XIX. század közepéről származhat, nagy valószínűséggel Japánból, vagy más térségbeli országból.

A távol-keleti halászok akkoriban nagy számban állították elő műsellőket, amelyekre jelentős kereslet volt. Sokan úgy vélték, hogy a sellők valódi lények, és igazi attrakciónak számítottak Londonban a XIX. század közepén.

A Lincolni Egyetem kutatói röntgennel vizsgálták a maradványt, amelyről kiderült, hogy a felsőteste fából és drótból készült vázra épült. Hollishead szerint a sellő fogazatát csontból faraghatták, szemei pedig valószínűleg kagylókból készültek. A kutatócsoportnak már sikerült megállapítania, hogy a sellő haja emberi hajból készült, azt pedig DNS-vizsgálatokkal próbálják kideríteni, hogy milyen halfajta kölcsönözhette a sellő alsótestét.

A hableánynak 1982-ig párja is volt; a férfi sellő jelenleg a londoni orvostörténeti intézet gyűjteményét gazdagítja. A pár rövidesen ismét találkozhat, mivel az intézet kikölcsönzi a leletet a Buxtoni Múzeum és Művészeti Galéria márciustól májusig tartó időszaki kiállítására.