Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei, 12 méteres Atacama Pathfinder Experiment (APEX) antennájával végzett megfigyelések segítségével minden eddiginél alaposabban lehet tanulmányozni a távoli, fényes galaxisok kisebb csoportokba rendeződését. Az R. Hickox által vezetett kutatócsoport a szubmilliméteres méréseket optikai (VLT távcsőrendszer) és infravörös (Spitzer-űrtávcső) adatokkal is kiegészítve felfedezte, hogy a galaxisok csoportosulásra való hajlama az őket körülvevő sötét anyag halo tömegének nagyságától függ. Ezek alkotják az egyes galaxisok tömegének legnagyobb hányadát.

A vizsgált galaxisok mintegy tízmilliárd fényévnyire vannak tőlünk, így korai állapotukban, éppen a legintenzívebb csillagkeletkezési folyamatok közben figyelhetjük meg őket. A sötét anyag halók tömegének megmérésével, valamint ezek fejlődésének szimulációival a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezekből a csillagontó galaxisokból jöttek létre a ma megfigyelhető legnagyobb tömegű, ugyanakkor csillagkeletkezést már szinte egyáltalán nem mutató, ún. óriás elliptikus galaxisok. A két galaxistípus közötti közvetlen kapcsolatot most először sikerült egyértelműen kimutatni.

A szakemberek számára a legnagyobb rejtélyt az jelenti, hogy a megfigyelések alapján az érintett galaxisok korai, intenzív csillagkeletkezési periódusa átlagosan csupán százmillió évig tartott, ami a csillagvárosok több mint tízmilliárd éves életkorát figyelembe véve meglehetősen rövid időtartam. Ezalatt a galaxisokban lévő csillagok száma csaknem megkétszereződött, majd ezt követően gyakorlatilag leállt a csillagok születése.

A kutatókat meglepte ez az eredmény, ugyanakkor sikerült előállniuk egy lehetséges magyarázattal. A rendkívül intenzív csillagkeletkezés ugyanis valószínűleg azt is eredményezte, hogy – a csillagok tömegvesztési folyamatai révén – megnőtt a szupernehéz központi fekete lyukak környezetébe áramló anyag mennyisége. Az elnyelt anyag mennyiségének növekedése egyre erősebb anyagkilövelléseket hozott létre a fekete lyukak környezetében, a galaxismagok pedig annyira aktívvá váltak, hogy az erős anyagkiáramlások szétszórták a galaxisok külsőbb régióiban lévő, a további csillagkeletkezés forrásául szolgáló gázanyagot.