Az európai neandervölgyi populáció a kihalás szélére került jóval a modern ember megérkezése lőtt – derítette ki DNS-vizsgálatok alapján egy nemzetközi kutatócsoport, amely eredményeiről a Molecular Biology and Evolution című folyóiratban számolt be.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint sok százezer éven át stabil volt a neandervölgyi populáció lélekszáma Európában, mígnem megérkezett a modern ember. Az ősi DNS vizsgálata viszont egészen más képet mutat, adatai szerint ötvenezer évvel ezelőtt a Homo neanderthalensis gyakorlatilag kihalt. Valamivel később a megmaradt maroknyi népesség magára talált, gyarapodott, és újra meghódította Közép- és Nyugat Európát, ahol körülbelül tízezer évig élt, hogy végleg eltűnjön a Föld színéről – olvasható a tanulmányt ismertető PhysOrg tudományos hírportálon.

A vizsgálatban amerikai, dán, spanyol és svéd kutatók vettek részt az Uppsalai Egyetem és a madridi Complutense Egyetem tudósainak irányításával. A kutatók a neandervölgyi ember Európában és Ázsiában talált fosszilis csontmaradványait vetették alá genetikai vizsgálatoknak.

„Az ázsiai, valamint az ősi európai mintákban épp olyan nagyfokú genetikai változékonyságot mutattunk ki, mint amilyen a Homo sapiens jelenkori népességére jellemző. Ugyanakkor igen lecsökkent a genetikai variabilitás a csontmintákban az európai neandervölgyi ember létének utolsó tízezer éve alatt, kisebb volt, mint a jelenlegi izlandi lakosság esetében" – fogalmazott Anders Götherström, az Uppsalai Egyetem docense.

Love Dalén, a stockholmi Természettudományi Múzeum docense szerint meglepetten tapasztalták, hogy a neandervölgyi ember csaknem kihalt Európában, majd a populáció növekedésnek indult, és még tízezer évig élt a földrészen.

„Ezek az adatok arra utalnak, hogy a neandervölgyi ember sokkal érzékenyebben reagált a legutolsó jégkorszak alatt bekövetkezett drámai éghajlati változásokra, mint eddig feltételeztük" – emelte ki Dalén.