A légy, a méh vagy a szitakötő összetett szeme szolgál mintául azoknak az európai kutatóknak, akik pehelykönnyű repülő robotok, vagy olyan szalagok kifejlesztésén dolgoznak, amelyek képesek jelezni az akadályokat, figyelmeztetve a vakokat a veszélyekre.
Nicolas Franceschini, a marseille-i egyetem és a francia kutatási csúcsszervezet, a CNRS tudósait tömörítő egyik intézet munkatársa megpróbálta a gyakorlatban is alkalmazni a rovarok repülési trükkjeit. A biorobotika specialistája megjegyezte, hogy a robotok nehezen alkalmazkodnak egy változó környezethez, a rovarok viszont kiválóan. A legyek képesek kikerülni az akadályokat, könnyedén követni más legyeket, tudnak helyben lebegni és pontosan landolnak. Erre a mozgáslátás képessége teszi alkalmassá őket: az az optikai áramlás, amely repülés közben úszik el a retinájukon. Ezen a táj, a föld vagy az akadályok nem jelennek meg részletesen, de viszonylagos távolságukat a kép elúszásának sebessége érzékelteti.
Franceschini elmagyarázta, hogy a nagyon távoli tárgyak csekély sebességgel, a közeliek igen nagy gyorsasággal vonulnak el a rovarok előtt. Néhány tucat szenzor és szárnyanként 18 pár izom elegendő ahhoz, hogy a legyek autonóm módon irányítsák magukat, akik a gyenge felbontású szemük ellenére is képesek teljes sebességgel navigálni magukat. A legfejlettebb nagy kék légy – amelynek szeme 5000 érzékelőfelülettel rendelkezik – tíz méter per szekundumos sebességgel is száguldhat.
Az optikai áramlatra azért érdemes építeni a részletes képek helyett, mert így kevesebb információt kell feldolgozni – ez a megoldás pedig a robotok esetében is jó megoldás lehet. Franceschini szerint ezzel a módszerrel kisebb számítógépes kapacitásra van szükség, mint a robotikában alkalmazott korábbi rendszerekben. A kutató laboratóriumának már sikerült kifejlesztenie olyan robothelikoptert és légpárnás hajót, amelyek súlya alig 0,01 gramm. Ezekben csak néhány pixeles érzékelők vannak, azonban ez is elegendő a tájékozódáshoz, mivel ők is az optikai áramlás alapján tájékozódnak.
Az európai Curvace program (Curved Artificial Compound Eyes), amelyet az Európai Bizottság FET nevű, a feljövő technológiák kutatásával foglalkozó projektje pénzel, ennél is nagyratörőbb célt tűz maga elé: 1,7 grammos miniatűr, összetett szemet kíván elkészíteni olyan mikroszkopikus optikai lencsékből, amelyek a fényt elektronikus fotóérzékelőkre fókuszálják. 700 pixellel – ami az ecetmuslica 700 részfelületű szemének felel meg – a kép minősége gyenge marad, de a látás körkörös lesz. A repülő, vagy más funkciójú mikrorobotokra kerülő szem golyószerűen gömbölyű vagy hengeres lesz, vagy 1 milliméter vastagságú rugalmas szalag formáját öltheti.
A vakok egy vagy több ilyen szalagot hordhatnának a fejük vagy a testük körül, így érzékelhetnék a gyorsan közeledő tárgyakat, vagy például a fejük magasságában lévő akadályokat, amikor botjukkal tapogatják ki az utat – fejtette ki az alkalmazás néhány lehetőségét Ramon Pericet-Camara, a projektet Svájcból koordináló lausanne-i műegyetem kutatója. Elmondása szerint ez az első olyan, valóban funkcionális rugalmas kamera, amely számos felületen alkalmazható. A vakokat az új eszköz vibrációkkal figyelmeztethetné az ütközés kockázatára és arra, hogy milyen irányból jön a veszély.