Utoljára ötvenkét éve járt ember a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban. Akkor két ember merült le 10 911 méter mélyre. Az expedíció kockázatos volt, és azóta senki sem merészkedett vissza az árokba. Idén többen is megpróbálják megdönteni a rekordot. A Virgin Group óriásvállalat Virgin Oceanic projektjében azt tervezi, hogy a sikeres küldetés után beindítja a mélytengeri turizmust. A cég elől azonban ellophatja a show-t egy filmrendező, aki forgatott már sci-fit a mélységről.
A Virgin Group vállalatcsoport alapítója, a milliárdos iparmágnás Richard Branson kapott az ajánlaton, amikor Chris Welsh milliomos felkérte, hogy csatlakozzon hozzá a Mariana-árok meghódítában. Branson beleegyezett, hogy Welsh merülhet le először egyedül az árokba, de a fejébe vette, hogy bejárja a világ többi mélytengeri árkának legmélyebb bugyrait is, sőt oda utasokat visz le. Így indult be Branson űrturizmusra alapított cége, a Virgin Galactic mellett a jól hangzó Virgin Oceanic program.
A tízmillió dolláros projektben egy olyan különleges tengeralattjárót fejlesztettek ki, amely leginkább egy repülő mélytengeri változatának néz ki. Welsh és Branson mélyebbre akar leereszkedni, mint eddig bárki a Földön. A küldetést a több évig tartó tesztek után még idén végre akarják hajtani.
Az expedíciók első célja természetesen a Föld legmélyebben fekvő területeként ismert Mariana-árok lesz. Az árok a Csendes-óceán délnyugati részén, Japán és a Fülöp-szigetek közelében helyezkedik el. Legmélyebb része a Challenger-szakadék, amelynek egy mérés szerint 10 994, egy másik szerint 11 034 méteres tengerszint alatti pontja is van.
A Mariana-árok nem emberbarát környezetéről híres: itt van a Földön a legnagyobb, közel 1100 baros nyomás, teljes a sötétség, és dermesztő a hideg. A nyomás akkora odalent, hogy a Virgin tengeralattjárójának minden négyzetcentiméterét 11 ezer newton erő terheli majd (olyan ez, mintha minden négyzetcentiméterre egy tonna nehezedne). Az utóbbi fél évszázadban ezért olyan drónokat építettek a mérnökök az árok felfedezésére, amelyek programozottan, emberi vezérlés nélkül (AUV), vagy távirányítással működtek (ROV).
Az első expedíciót Chris Welsh hajtja végre, de a második út már Bransoné lesz, ő az Atlanti-óceán alatti Puerto-Rico-árok 8500 méteres mélységébe fog leereszkedni. A Virgin Oceanic programjában szerepel még a grönlandi Molloy-szakadék, a Déli-Sandwich-árok és a Diamantina-szakadék is.
Welsh azt mondja, hogy a merülés közben biztosan gondolni fog a hatalmas nyomásra, de arra nem, hogy bármilyen apró hiba a törzsön az azonnali halálát jelentené. „Nem akarok hazárdírozni az életemmel, de a tudományos felfedezésekből hiányzik egy ideje a tökösség. A Virgin Oceanic misszió ezt hozza vissza” – nyilatkozta az IEEE.org-nak.
1960-ban egy Trieste nevű batiszkáfon jutott le két ember az árokba, akik máig tartják a legmélyebb emberi merülés rekordját. A Challenger-szakadékig merült, a kor óceánkutatási csúcstechnológiáját képviselő mélytengeri tengeralattjárót Auguste Piccard svájci fizikus tervezte és építtette meg szellemes megoldásokkal. Áramellátási hiba esetén például a jármű magától a felszínre tudott emelkedni, mint egy víz alatti léghajó (ezt a trükköt a modern mélytengeri merülőeszközök is használják). A Trtieste fedélzetén két oceanográfus volt: Jacques Piccard mérnök, a tervező fia, és Don Walsh, az amerikai haditengerészet hadnagya.
A merülés majdnem öt óráig tartott. A tengeralattjáró meg is sérült a küldetés közben: a legénység egy hatalmas reccsenést hallott 9144 méteres mélységben, de ennek ellenére folytatták az ereszkedést egészen 10 911 méterig. Mint később kiderült, egy ablak külső plexije pattant el. A batiszkáf húsz percet töltött a fenéken, ahol a két utas látott egy lapos halat és egy addig ismeretlen rákfajt.
Később a tengerbiológusok vitatták ezeket az állításokat, mert szerintük nincsen olyan hal, amely túlélné a közel 1100 bar nyomást. A Trieste húsz perc után kezdett el emelkedni. A felszínt 3 óra 15 perccel később érték el, és mindketten túlélték az expedíciót. Piccard nyolcvanhat évesen halt meg 2008-ban, Walsh idén lesz nyolcvanegy éves.
A Virgin batiszkáfja természetesen sokkal fejlettebb, mint az egykori Trieste, és valójában nem is hasonlít egy tengeralattjáróra, inkább egy repülőre. A járművet Graham Hawkes mélytengeri mérnök és tengeralattjáró-dizájner tervezte, aki többek között az első robotgépfegyver, a Telepresent Rapid Aiming Platform (TRAP) feltalálója is. Hawkes-ot Welsh vonta be a projektbe, aki már korábban ismerte a mérnök repülőgéphez hasonló tengeralattjáró-terveit.
Az öt és fél méter hosszú tengeralattjárót 2005-ben kezdték el építeni, és egy éve tesztelik a San Francisco-i öbölben, amely azonban legmélyebb pontján csak 91 méter, ezért még nem tudni, hogyan reagál a jármű igazán nagy nyomásra. A rengeralattjáró törzse erős szénszálas anyagból készült, és titánborítású. Ez az anyag az egyik legkönnyebb és a legerősebb is a Földön, a gép így összesen 3600 kilogrammot nyom.
A tengeralattjárót egy súly tartja lenn, amely az emelkedés előtt leválik majd a róla, és a szintaktikus habnak nevezett fehajtóanyag a felszínre emeli a gépet. A merülésnél a Virgin Oceanic szárnyaival fejlesztett hidrodinamikus erőket használják majd. A merülést és az emelkedést összesen ötórásra tervezik
A fedélzeti fülke üvege egyben kiöntött szintetikus kvarcból készült, amelyet egy évig homorított félgömb alakúra az a cég, amely a NASA teleszkópjainak a lencséit is gyártja. Ezt most tavasszal fogják tesztelni. A pilóta hason fekve és felkönyökölve fogja irányítani a tengeralattjárót.
Graham Hawkes eredetileg Steve Fossett üzletembernek tervezte a járművet, aki nagy rajongója volt az extrém sportoknak. Ő akart lenni az első ember, aki egyedül merül le a Mariana-árokba, miután számos rekordot megdöntött már. Fossett azonban sohasem tért vissza, miután 2007-ben Nevadában elindult egy kisrepülővel. A csontjait és a gép roncsait egy évvel később, Kalifornia keleti hegyei között találták meg. Fossett extrém kalandjait egyébként a Virgin Group tulajdonosa, Richard Branson szponzorálta, aki egyébként a barátja volt.
Úgy tervezik, hogy a Virgin Oceanic legfeljebb 140 perc alatt érné el az óceánfenéket, így rengeteg energia maradna a lítiumionos akkumulátorokban a terep felfedezésére. A gépet mintavevő szondák kísérik majd, amelyek előbb érkeznek le az árokba, így azt is felvehetik, ahogyan a tengeralattjáró megérkezik az árokba.
Welsh egyébként Scarlettnek akarja elnevezni a tengeralattjárót, és felkereste Scarlett Johansson színésznőt is, hogy álljon modellt a Virgin Oceanic hableányt formázó logójához. Egyelőre nem tudni, hogy a színésznő enged-e a felkérésnek.
Nem a Virgin az egyetlen magáncég, amely meg akarja hódítani a Föld legmélyebb pontját. A floridai Triton Submarines egy üvegborítású, háromszemélyes járművel szállt versenybe, ugyanúgy, mint a volt Google-vezérigazgató Eric Schmidt által szponzorált kaliforniai Deep Ocean Exploration and Research.
Branson expedíciói sem teljesen öncélúak: már leszerződött a BBC Earth csatornával az öt merülés filmezéséből készülő sorozathoz és mozifilmhez. Ezen kívül, ha minden jól megy, a Virgin cégcsoport a Galactic projekthez hasonlóan a mélytengeri turizmust is beindítaná a nem is olyan távoli jövőben.
A fenti cégeknél kicsit előrébb jár James Cameron filmrendező, aki szintén vonzódik a mélységhez, hiszen A mélység titka címmel már 1989-ben rendezett sci-fit, amikor pedig a Titanic forgatására készült, maga is járt az óceánjáró roncsánál.
Cameron egy bekamerázott, egyszemélyes tengeralattjáró projektjét finanszírozza, a Deepsea Challenger nevű jármű már el is készült. Sőt, a filmrendező csütörtökön bejelentette, hogy pár napja megvolt a tengeralattjáró próbamerülése, amelynek során Cameron 8,2 kilométer mélyre jutott. A filmesnek minden esélye megvan arra, hogy heteken belül lejusson a Mariana-árok aljára.
Az 57 éves Cameron saját maga tervezte a Deepsea Challengert, ami egy első blikkre furcsa kinézetű, hét méter magas, függőleges állású tengeralattjáró. A jármű 6,3 centit fog zsugorodni a merülés során a mostoha körülmények hatására. A jármű pilótafülkéje 109 centiméter széles, így Cameron nem fog kényelmesen utazni – főleg, hogy az utasteret meg kell osztania műszerekkel, egy kamerával és persze a Deepsea Challenger vezérlőpultjával.
Cameron merülése csak az első lesz a Deepsea Challenge nevű, a National Gaographic által is támogatott projektben, amelynek során több tudós, mérnök és filmkészítő is megjárja majd a Mariana-árkot, és felvételeket készít a mélytengeri élővilágról, illetve mintákat vesz belőle. A kutatók szerint egészen biztosan találnak odalent az emberiség számára ismeretlen élőlényeket – akárcsak A mélység titkai főhősei.