A Niels Henrik Abel matematikusról elnevezett emlékalap 2002 óta díjazza a kiemelkedő tudományos eredményt elérő matematikusokat. A nemzetközi bizottság által kiosztott díjat idén a kombinatorikai kutatásaival híressé vált Szemerédi Endre kapta. Ő a második magyar matematikus, aki a rangos kitüntetésben részesült.
Magyar idő szerint szerda délben a norvég tudományos akadémia elnöke, Nils Christian Stenseth bejelentette, hogy az idei Abel-díjat magyar matemetikus, a 71 éves Szemerédi Endre kapja. Az indoklás szerint a tudós a diszkrét matematika és az elméleti számítástudomány terén elért eredményeiért, illetve ezen eredményeknek az additív számelméletre és ergodelméletre tett hatása elismeréseként kapja a díjat.
Az elsősorban kombinatorikai kutatásairól ismert Szemerédi a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nemzetközi elismertségnek örvendő matematikus, korábban már számos elismerésben részesült: 2008-ban például ő kapta a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Rolf Schock-díját is. Néhány napja Szemerédi a Széchenyi-díjat is átvehette. Az Abel-díj díjátadójára május 22-én, ünnepi keretek között kerül sor: a díjat V. Harald norvég király adja át.
A Niels Henrik Abel Emlékalapot 2002. január 1-jén alapították, az alapítvány által kiosztott Abel-díjat pedig a matematika területén kiemelkedő kutatási eredményt elérő matematikusok kapják – gyakorlatilag ez a Nobel-díj matematikai megfelelője. Az Abel-díjat az oslói egyetem matematika tanszékének kezdeményezésére hozták létre, a norvég kormány pedig kétszázmillió koronát különített el erre a célra; a díjat elnyerő tudós ebből hatmillió norvég koronát (nagyjából 228 millió forintot) kap.
A díjat 2003 óta nemzetközi bizottság ítéli oda, ennek a Széchenyi-nagydíjas és Wolf-díjas Lovász László is tagja. Az öttagú bizottság elnökét a norvég akadémia jelöli, a négy másik tag pedig 2-2 évre kap megbízást. A bizottság negyven-ötven matematikus ajánlásai alapján választja ki a díjazottat.
Az idén tizedik alkalommal kiosztott Abel-díj történetében ez a második alkalom, amikor magyar matematikust illet a kitüntetés; 2005-ben a magyar származású Lax Péter a parciális differenciálegyenletek elméletére és gyakorlatára vonatkozó kutatásaival érdemelte ki a díjat.
A díj hivatalos magyarországi kihirdetésén, a Magyar Tudományos Akadémia székházában Siri Ellen Sletner, Norvégia nagykövete méltatta Szemerédi professzor munkásságát. Elmondása szerint kevés nemzete van a világnak, ahol a matematikának olyan nagy hagyományi vannak, mint a magyaroknál.
A Magyar Tudományos Akadémia nevében Szász Domokos alelnök méltatta a díjazottat és a díjat. Szerinte korábban a Fields-érem és a Wolf-díj pályázott a matematika Nobel-díjának címére, azonban az Abel-díj megalapítása óta egyértelmű, hogy ez a tudományág legrangosabb kitüntetése. Szemerédi 2008-ban, a szintén tekintélyes, félmillió svéd koronás pénzjutalommal járó Rolf Schock-díj átvételekor megemlítette, hogy a Fields-érmet, a Wolf-díjat és az Abel-díjat tartja a legnagyobb matematikai kitüntetésnek.
A díj nevét adó Niels Henrik Abel tragikusan fiatalon elhunyt norvég matematikus volt a XIX. században (1829-ben tuberkulózisban halt meg 27 évesen). Abel 1821-ben úgy gondolta, megtalálta az ötödfokú egyenletek gyökképletét, de három évvel később már az ötödfokú egyenlet megoldhatatlanságát publikálta. Az elliptikus függvényekkel is foglalkozott, ezen a területen Carl Gustav Jacob Jacobival dolgozott együtt.
A Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén is tanító Szemerédi harmincöt éves korában szerzett magának hírnevet az Acta Arithmetica szakfolyóiratban publikált cikkével, melyben egy évtizedek óta megoldatlan matematikai probléma megoldására világított rá. Erdős Pál és Turán Pál egyik sejtését bizonyította, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. Szemerédi felfedezése később a „magyar tudományként” is emlegetett kombinatorika egyik alapvető felismerésévé vált, azóta pedig Szemerédi-tételnek nevezik.
Legfőbb érdeme a róla elnevezett Szemerédi tétel, melyről a bizonyítás idején még azt hitték, hogy egy szép elméleti eredmény. 1977-ben azonban Hillél Fürstenberg ergodelméleti átfogalmazását, majd ennek alapján új bizonyítását adta, amely nagy ismertséget hozott Szemerédi tételének és megnyitotta az utat a gyakorlati alkalmazása előtt is.
Az 1980-as 90-es években pedig hatalmas fejlődésnek indult az elméleti számítástudomány, ekkor kiderült, hogy a Szemerédi tételnek végtelen sok alkalmazási lehetősége van. Szász Domokos szerint a magyar matematikusról elnevezett tétel olyan jelentőségű, hogy még ezer év múlva is ismerik majd.
Szemerédi kutatásai áttörő jelentőségűnek bizonyultak. Az általa kidolgozott Szemerédi-tétel bizonyította be Erdős és Turán sejtését, melyet a matematikusok még a harmincas években állítottak fel. Ennek a sejtésnek akkor még csak a számelméleti jelentőségét ismerték, de Szemerédi elméletei nyomán ismerték fel a matematika egyik legfontosabb tételének, a Ramsey-tétel egyik új leágazását is. A közelmúltban több neves matematikus is foglalkozott a számelmélettel - például olyan szaktekintélyek, mint Gowers és Tao, de munkájuk kiindulópontja szinte minden esetben Szemerédi tétele volt.
A regularitási lemma megalkotása szintén Szemerédi nevéhez fűződik. A lemma olyan bizonyított állítás, amelyet más, jelentősebb eredméynek eléréséhez használnak kiindulópontként. A regularitási lemmának már önmagában is hatalmas tudományos jelentősége van, nem csak kiindulópontként használva – ez egy, a számítástudományban és a gráfelméletben a mai napig hasznosítható tételnek számít.
Szemerédi tételei a kombinatorika számos területén hasznosíthatók, és fontos matematikai kérdésekben hozhatnak döntő jelentőségű eredményeket. A kombinatorikával foglalkozó kutatók és az elméleti számítógépes szakemberek évtizedeken át hasznosíthatják Szemerédi kutatási eredményeit. A rangos matematikai kitüntetés ellenére ugyanis Szemerédi elméletei a komputertudományok területén is hasznosíthatók: nem véletlen, hogy az AKS rendezői hálózat is a három kiváló matematikusról – Ajtairól, Komlósról és Szemerédiről – kapta a nevét.
Szemerédi Endre szerénységgel fogadta a rangos díjat. „Nagyon nehéz vitatkozni a bizottság döntésével, épp azon vagyok, hogy ezt egzakt módon bizonyítsam be. Nagyon hálás vagyok az Abel-díjért, örülök neki, de úgy érzem ez nem rólam szól, hanem a diszkrét matematikáról, melyet sokáig háttérbe szorult. Fejlődésének részese voltam, de nem a főszervezője" – mondta el az MTA-n rendezett sajtótájékoztatón.
Szemerédi szerint a díj egyben a magyar matematika elismerése is. Véleménye szerint a díj jól mutatja, hogy a magyar tudomány még mindig világszinvonalú, akkor is, ha néha pénzügyi gondokkal is meg kell küzdeniük a tudósoknak. Ezért arra kért mindenkit, támogassák az az alapkutatásokat, mert ezek nem drágák mégis nagyon fontosak lehetnek.
2010 augusztusában több mint száz matematikus gyűlt össze Budapesten, hogy az akkor hetvenéves Szemerédi előtt tisztelegjen. A magyar tudós akkor úgy fogalmazott, hogy nem szabadna olyan kérdést feltenni, hogy egy matematikai munkának mi lesz a haszna, mert könnyen előfordulhat, hogy valami csak hosszú évek múlva kerül át a gyakorlatba. A professzor szerint a matematikát érdemes támogatni, mert nagyon olcsó – csak papír, ceruza és ötletek kellenek hozzá.
Régi legenda, hogy Alfred Nobel azért nem alapított díjat a metematikusoknak, mert a felesége egy matematikussal csalta meg. Ezt biztosan nem igaz, mert Nobelnek nem volt felesége. Valószínűleg inkább Nobel tudományos szemlélete miatt maradtak ki a matematikusok: a feltaláló nem részesült semmiféle magasabb oktatásban, kémiai ismereteit egy orosz kémikustól szerezte. Találmányai sem követeltek meg semmiféle magasabb matematikai ismeretet, a matematikai kutatások ráadásul akkoriban nem jártak olyan kézzel fogható eredményekkel, mint amiket például a kémia vagy a fizika produkált – írja az Urbanlegends blog.