A meteorológusokból általában csak annyit látunk, hogy egy kivetített kép előtt állva valahonnan leolvassák, hogy hány fok és milyen idő várható az elkövetkező napokban. Azt is gondolhatnánk, hogy ezt bárki meg tudja csinálni. Az időjóslás viszont nem csak ennyiből, a meteorológia pedig nem csak időjóslásból áll, hanem egy nagyon összetett tudományág. A világ meteorológusai minden évben megünneplik magukat, március 23-án.
Az égi jelenségeket már az őskorban, a kőkorszakban is figyelte az ember. A megalitikus társadalmak hatalmas, csiszolt kőtömbökből emeltek csillagvizsgáló komplexumokat, ahonnan a szabad szemmel megfigyelhető csillagok és a bolygók mozgását tanulmányozták.
A meteorológia ehhez képest a közelebbi, légköri jelenségeket és az azokat befolyásoló földi természeti folyamatokat tanulmányozza és jelzi előre. A Magyarországon régen légtüneménytannak nevezett tudomány viszonylag új diszciplínának számít. Bár a meteorológia kifejezés időszámításunk előtt 350-ből, az ókori Arisztotelésztől származik, az első mérőműszereket csak a reneszánsz korban találták fel, és többnyire más tudományágak kísérleteihez használták őket. A hajózás és a navigáció fejlődésének hatására a meteorológia önálló tudományként végül csak a 18. században alakult ki. Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. A Magyar Meteorológiai Szolgálat 1870-ben alakult meg, és hazánkban 1950 óta folyik meteorológusképzés, amelyet akkor az ELTE TTK-n kezdtek el oktatni.
A világ meteorológusai 1961 óta minden évben megünnepelik a Meteorológia Világnapját március 23-án. Ilyenkor nemzetközi konferenciát tartanak, minden évben újabb, az ökoszisztémát érintő aktuális témával. Az idén Genfben, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) székhelyén megrendezett konferenciának „A jövőnk erőforrása az időjárás, az éghajlat, és a víz” címet adták. Bár a Meteorológiai Világnappal a WMO megalakulására emlékeznek, a konferenciákon komoly problémákra keresik a megoldást a szakemberek. A korábbi években is olyan ökológiai témákkal foglalkoztak, mint a Föld lakosságának az élelmiszer- és ivóvízellátása, a levegőszennyezés, és az időjárás- és éghajlatváltozás okozta természeti és egészségügyi katasztrófák.
Az idei világnap a természetes módon felhasználható megújuló energiaforrásokat állítja a középpontba. A konferencia témái között szerepel az élelmiszerbiztonság fenntartása, az éghajlatváltozás egészségügyi következményei, a fenntartható városi környezet kialakítása, a megújuló energiaforrások és az éghajlat kapcsolata, a katasztrófahelyzetek hatékony kezelése, a az időjárás hatása a közlekedésre, a kereskedelemre és a turizmusra is. Michel Jarraud, a WMO főtitkára az esemény leírásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának a növekedése miatt a politikai döntéshozóknak több és jobb időjárási információra, és pontosabb éghajlati szolgáltatásokra lesz szükségük.
A meteorológia nagyon összetett tudományág, egy időjárás-előrejelzéshez pedig nem elég ügyesen mozogni egy kivetített országkép előtt, vagy annyit tudni, hogy az országunk fölött színes csíkok mennek. Egy meteorológusnak többek között ismernie kell a parciális differenciálegyenleteket, a biogeokémiai kölcsönhatásokat, a repülésmeteorológiát, a termodinamikát, és még számos bonyolult dolgot.
Kurunczi Rita, az Időkép.hu vezető meteorológusa szerint a több félévnyi analízis után már meg se kottyantak a parciális differenciálegyenletek, nem beszélve az elméleti-és a légkörfizikáról, vagy a numerikus módszerek rejtelmeiről. Egyfajta megszállottság, illetve a matematika és a természettudományok szeretete viszont elengedhetetlen, mert először a kemény elméletet kell elsajátítani a szakmához. Szerinte aki nagyon elhivatott, annak nem jelenthet gondot a munkába állás, hiszen meteorológusokra szüksége van az Országos Meteorológiai Szolgálatnak, a vízügyi szervezeteknek, magáncégeknek, de még a katonaságnak is.
Évszázadokkal ezelőtt az időjárási megfigyelésekről kézzel írt feljegyzéseket készítettek, ezeket nevezzük népi reguláknak. A régi népi hiedelmek közé tartozott az is, hogy az időjósláshoz is értő garabonciás diákok az ördöggel cimboráltak, és boszorkányságot műveltek. Azóta rengeteget fejlődött a tudomány, és napjainkban a távérzékelési eszközök és a magaslégköri megfigyelések már pontos és folyamatos méréseket biztosítanak a számítógépes modellek számára. Az első numerikus előrejelzést egy ENIAC segítségével norvég és amerikai meteorológusok futtatták le a negyvenes években. A számítástechnikai kapacitás is jelentősen megnőtt, így sokkal komplexebb egyenletrendszereket és feltételeket lehet beépíteni a modellekbe is. Emiatt ma már nem kell alkut kötni az ördöggel egy viszonylag pontos prognózisért cserébe.
Kurunczi Rita elmondta, hogy az ország közel félezer pontjáról, és a környező országokból éjjel-nappal valós idejű időjárási adatokat továbbító, saját szenzorhálózat áll a rendelkezésükre. Ezeknek a mérési adatait felhasználva számítógépes modellezéssel számolják ki a várható értékeket. A munkát a külföldi műholdképek és rádiószondás adatok is segítik. A magyar meteorológiai szolgáltatók nem ugyanazzal a rendszerrel dolgoznak, az OMSZ például másik szenzorhálózatot használ.
A gépek mellett természetesen sok múlik magán a meteorológuson is, hiszen az éghajlati és domborzati viszonyok és a lokális hatások ismerete elengedhetetlen az előrejelzések készítésénél. Ősszel akár egy-két hétig is vastag ködpárna töltheti ki a Kárpát-medencét, és a modellek bizonyos paraméterek szempontjából szinte használhatatlanná válnak. A meteorológusok ilyenkor csak és kizárólag a tapasztalataikra hagyatkoznak. Éppen emiatt az is előfordul, hogy tévednek néha. Kurunczi Rita szerint volt rá példa, hogy a vártnál később, illetve hamarabb szakadozott fel egy adott területen a ködfelhőzet, és emiatt eltérések adódtak a maximum-hőmérsékletek értékeiben, de eget rengető hibákra eddig nem volt példa.
A meteorológusok között eltérő vélemények is kialakulhatnak bizonyos esetekben. Például abban, hogy nyáron pontosan mely területek fölött fejlődhetnek ki hevesebb zivatarok, vagy éppen hol húzható meg télen a havazás és az ónos eső határvonala. Ilyenkor hosszabb szakmai megbeszélést tartanak és a legvalószínűbb forgatókönyvet veszik figyelembe az előrejelzés elkészítésénél.
Az időjósok jól ismert szófordulatait bizonyára mindenki ismeri a tévéből, a rádióból, vagy az internetről. Kurunczi Rita szerint a megnövekvő gomolyfelhőzet, a helyenként előforduló zápor, és a zavartalan napsütés kifejezések egyrészt célszerűbbek, másrészt törekedniük kell a minél rövidebb, tömörebb fogalmazásra, mert a legtöbb ember nem szeret hosszú szövegeket olvasgatni. „Ennek ellenére szeretek közvetlenebb, lazább szófordulatokat is használni” – mondta a meteorológus.
A meteorológiában általánosan elfogadott nézetek szerint 3-4 napra, de legfeljebb 1-1,5 hétre lehet tudományos alapokra támaszkodva előrejelezni az időjárást. Ennél hosszabb távon csak a változások tendenciáját érdemes megfigyelni. Ebből a célból készül az Időkép 30 napos előrejelzése is, melyben közel 30 (egészen pontosan az 1973 és 2000 közötti 28) év historikus adatsorait vetik össze az ideivel. Az összehasonlításban nem csak a földfelszíni adatok vesznek részt, hanem a makroszinoptikus helyzet szempontjából jóval fontosabb rádiószondás mérések is. Kurunczi Rita ennek ellenére senkinek sem ajánlja, hogy a 30 napos előrejelzésre alapozva szervezzen három héttel későbbre kertipartit.