Április 15-én lesz száz éve, hogy magyar idő szerint hajnali 6 óra 20 perckor elsüllyedt a Titanic, a brit White Star Line hajózási vállalat hatalmas óceánjáró luxushajója. Az 1500 áldozatot követelő katasztrófa utolsó túlélője, Millvina Dean a süllyedéskor csupán kilenchetes volt, és 2009-ben, 97 évesen hunyt el. A Southamptonból New Yorkba tartó, az első útján hullámsírba süllyedt hajót számos expedíció próbálta megtalálni, de ez csak 1985-ben sikerült. Azóta több mint hatezer tárgyat hoztak fel tengeralattjárókkal a roncsból, ezek többsége a brit National Maritime Museum utazó kiállításán látható, ami 2007-ben Magyarországon is járt.

Amikor a roncsot megtalálták, akkor vált bizonyítottá, hogy a hajó kettétört a süllyedés közben. Az orr és a tat 0,6 kilométerre fekszik egymástól az Atlanti-óceán fenekén, Új-Fundlandtól keletre. A hajó két része nagy sebességgel csapódott a fenéknek, ezért az orr meggyűrődött, a tat pedig teljesen szétesett. Ma az orr a Titanic  legsértetlenebb része, amelynek több belső helyisége is meglepően jó állapotban van. A tat ezzel szemben olyan mértékben roncsolódott, hogy a nyolc fedélzeti szint teljesen összepréselődött, a törzs borítása pedig szerteszét szóródott a fenéken.

A 2010-ben a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) mélytengeri robotokkal hanglokátoros és optikai felvételek százait készítette el a roncsról. A NatGeo 250 ilyen felvételből kirakott mozaikképeket publikált a roncsról, melyek soha nem látott részletességgel mutatják meg az egész óceánjárót. A robotok képei eredetileg azért készültek, hogy a kutatók elkészíthessék a Titanic részletes, 3D-s modelljét, és később virtuálisan be lehessen járni a hajót. A robotok pontosan feltérképezték a hullámsírt és környékét is, ahol hajódarabok és ma már műkincseknek számító tárgyak ezrei hevernek szerteszét. A hajó megörökítése azért is fontos, mert a tengervíz nem kíméli a Titanic szerkezetét, és az a kutatók becslése szerint már csak pár évtizedet bír ki, aztán menthetetlenül összeomlik.