Tesztre kész, 2017-ben már élesben is kipróbálható lesz, és 2025-ben kész lehet arra, hogy űrhajókat hajtson meg az orosz űrkutatók ionhajtóműve, amit óriási áttörésként jelentett be az orosz Skolkovo kutatóintézet vezetője az Interfax hírügynökségnek. Az ionhajtómű forradalmasíthatja a hosszú távú űrutazást azzal, hogy a jelenlegi, napenergiára alapozó meghajtást kiváltja. Ezzel megoldódik az a probléma, hogy a Naptól egyre távolabb kerülő műholdak, űrszondák és űrhajók egyre kevesebb energiából tudnak csak gazdálkodni.

Az ionhajtómű ötletét a hatvanas években vetették fel szovjet tudósok. A motor arra az elvre épül, hogy valamilyen nemesgáz (az oroszok xenonnal kísérleteznek) ionjait, vagyis töltéssel rendelkező atomjait gyorsítja fel, és löki ki a hajtóműből egy elektromágneses mező segítségével. Ennek a lökésnek az ellenereje gyorsítja az űrhajót, ugyan nagyon kis erővel, de mivel az űrben nincs légellenállás és súrlódás, hosszú távon ez is óriási sebességet tud adni az űrhajónak. A hosszú táv pedig adott, a nukleáris hajtómű három évig lesz képes működni, ez pedig bőven elég a bolygóközi utazásra. A NASA szimulációi szerint az ő hasonló hajtóművük 39 nap alatt vinne el a Marsig, ráadásul ez kisebb teljesítményű is, 50 kilowattot bír, míg az oroszoké elméletileg 1 megawattot is.

Az orosz űrhivatal eddig tízmillió dollárt fektetett a projektbe, és a tervek szerint csak most jön a java: összesen 580 millió van előirányozva az új típusú hajtómű megvalósítására. Ez a fejlesztés lesz az alapja az orosz űrhivatal hosszú távú terveinek: a március közepén nyilvánosságra hozott program új holdraszállásról, állandó Hold-bázisok építéséről szól, valamint szondákkal kutatná fel a Mars, a Jupiter és a Vénusz környékét, előkészítve a későbbi emberes utazásokat. Az ionmeghajtás csak a világűrben használható, ahhoz túl gyenge, hogy a Föld gravitációját legyőzze, így mindenképpen kell mellé hagyományos, kémiai elven működő hajtómű is, hogy fel tudjon szállni.