Első alkalommal hozták nyilvánosságra a World Happiness Reportot. Az Earth Institute jelentéséből az derül ki, hogy bár az általános jólét és a boldogság között látható összefüggés van, az anyagi bőség mégsem a boldogság kizárólagos oka. Az emberek a gazdag skandináv államokban a legboldogabbak – a dobogón végzett Dánia, Finnország és Norvégia is –, de a megkérdezettek fontosnak tartják a korrupció hiányát, az erős szociális hálót, a testi és mentális egészséget, a kiszámíthatóságot, és természetesen a jó családi körülményeket is. A jelentés rámutat, hogy ezek összessége fontosabb az általános jólétnél.

Magyarország a lista 96. helyén végzett; a vizsgált országok kétharmada megelőz bennünket, ha a boldogságról van szó. Hogy a jó anyagi körülmények nem garantálják a boldogságot, azt az is alátámasztja, hogy nem csupán az olyan, nálunk gazdagabb országok előznek meg bennünket, mint Csehország, vagy Szaúd-Arábia, hanem Pakisztán, Ukrajna, vagy Románia is. Az egyenesen érthetetlennek tűnik, hogy Magyarországnál még egyes katonai diktatúrák is élhetőbb helynek mutatkoznak: a listán Irán, Kuba és Mianmar is magasabb helyen végzett. A sereghajtó a nyugat-afrikai Togo – ők a lista utolsó, 156. helyére szorultak.

Az elmúlt években a közgazdászok és a szociológusok többször is arra a következtetésre jutottak, hogy új, az általános jólét mérésére alkalmas módszertanra lenne szükség; olyanra, amely képes mérni az országok gazdasági és társadalmi sikerességét. Sokan vitatják, hogy az olyan, régóta használt mutatók, mint a GDP, pontos képet festenének egy-egy ország valós helyzetéről. Ennek hatására kezdtek el olyan mutatókat használni, mint a GNP (Gross National Happiness), amely az életminőséget és a boldogságot a GDP-nél tágabb kontextusban vizsgálja. A délkelet-ázsiai Bhután volt az első ország, amely használni kezdte a GNP-mutatót; miniszterelnökük, Jigmi Y. Thinley az ENSZ-ben tartott beszédében megemlítette, hogy szerinte ideje szakítani a GDP-vel.

Thinley kijelentése nem meglepő: Bhután rendszerint az élmezőnyben végez, ha az országok lakosságának általános elégedettségét vizsgálják. Az elnök korábban azt nyilatkozta a Time magazinnak, hogy a GDP-re épített fejlődési modell fenntarthatatlan. A folyamatos növekedés fogalma ugyanis értelmetlen egy olyan környezetben, ahol a hozzáférhető erőforrások korlátozottak. Thinley fontosabbnak tartja, hogy a politikai szabályozás minden állampolgár számára megteremtse a boldogulás lehetőségét.

Jobban élünk, mint harminc éve

A WHR arra is kitér, hogy bár a gazdagabb országok lakói többnyire boldogabbak is, a szociális támogatás, a korrupció hiánya és a személyes szabadság sokkal fontosabb tényezők. A lista rámutat, hogy az életszínvonal emelkedésével a boldogság is növekszik, de nem mindenhol - ezt igazolja, hogy az Egyesült Államok is csupán a 11. helyre került. A világ mindenesetre boldogabb hellyé vált az elmúlt harminc évben.

A jelentés szóba hozza, hogy a munkanélküliség szintén hozzájárulhat a boldogtalansághoz, ráadásul nem is kis mértékben: legalább annyira letargikussá teszi az embert, mint a gyász vagy egy válás. A munkahelyen azonban nem csupán a magas fizetés garantálja a boldogságot: egy stabil állás jó munkakapcsolatokkal legalább annyit nyom a latba, mint a magas fizetés, vagy a kedvező munkakörülmények.

Ugyancsak fontos szempont a lelki egészség; ez komoly mértékben befolyásolhatja egy ország boldogságát. Figyelemre méltó, hogy a fejlett országokban is csupán a mentálisan sérült emberek negyede kap megfelelő kezelést – és a fejlődő vagy elmaradott országokban ez az érték még alacsonyabb. A harmonikus családi élet és a tartós házasságok szintén hozzájárulnak a pozitív közhangulathoz. Azt is megfigyelték, hogy míg a fejlett államokban a nők boldogabbak a férfiaknál, a szegényebb országokban ez már nem figyelhető meg.