Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdfelvételei szerint a Larsen B jégself kiterjedése az 1995-ben mért 11 512 négyzetkilométerről mára 1670 négyzetkilométerre csökkent. A Larsen B egyike annak a három jégselfnek - a parti síkságról a tengerbe benyúló jégtömegeknek -, amely észak-déli irányban fut az Antarktisz-félsziget keleti oldalán.

1995 és 2002 között a jégself jelentős része feldarabolódott, jéghegyekek váltak le róla (ezt nevezik borjadzásnak). Egy évtizeddel ezelőtt pedig a maradék részének mintegy felét is elveszítette. A Larsen A jégtömeg 1995 januárjában töredezett szét. "A Larsen C jégself ez idáig masszívan tartotta magát, ám a legutóbbi műholdfelvételek a jégtakaró vékonyodását, illetve növekvő mértékű nyári olvadási szezont mutattak" - hangsúlyozta az ESA sajtóközleménye.

A kutatók szerint a selfjegek rendkívül érzékenyek a légköri hőmérséklet-változással szemben, és a melegebb óceáni áramlatok emellett könnyen kivájhatják őket alulról. Az Antarktisz-félsziget északi része körülbelül 2,5 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedést élt meg az elmúlt ötven évben, ami jóval magasabb a globális átlagnál. A megfigyelések fontosak, mert azok alapján következtetni lehet a nyugati területek jóval kiterjedtebb jégtömegeinek jövőbeli viselkedésére.