A göttingeni Német Főemlősközpont kutatói páviánokkal és közönséges makákókkal végeztek az intelligenciát mérő kísérleteket, és a majmok hasonló eredményeket értek el, mint közvetlen rokonaink, a jóval többet vizsgált emberszabásúak.

Az eredmények azt sejtetik, hogy a gondolkodás fejlődése szempontjából lényegesebb, hogy milyen környezethez alkalmazkodtak evolúciójuk folyamán a majmok. A genetikai rokoni kapcsolatok vagy az agytérfogat sokkal kisebb szerepet játszik – magyarázta a kutatást vezető Vanessa Schmitt a Der Standard című osztrák lapnak.

Korábbi kísérletek rámutattak, hogy a páviánok és a közönséges makákók éppúgy alulmaradnak az embergyerekekkel szemben szociális intelligencia terén, mint az emberszabásúak. Az emberszabásúak és a gyerekek fizikai intelligenciája, azaz térbeli képzelőereje ugyanakkor egy szinten volt. A cerkóffélék családjáról – ahova a páviánok és makákók is tartoznak – eddig nem volt ilyen információ.

Schmitt és kollégái ezért összesen 18 fogságban tartott páviánnal és közönséges makákóval végeztek el egy kísérletsorozatot azok megszokott környezetében. Az állatok elé két mazsolával teli kendőt helyeztek, amelyek közül az egyik szét volt vágva. A majmok csak akkor kapták meg a mazsolát, ha az ép kendőt húzták meg. Mind a páviánok, mind a makákók sikeresen teljesítették a feladatot, mint ahogy az emberszabásúak is a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet által 2007-ben végzett kísérletben.

Az állatok szociális intelligenciáját is megvizsgálták a göttingeni kutatók, például úgy, hogy két pohár közül arra mutattak, amelyben volt mazsola. A szociális gesztust ugyanúgy nem értették a makákók és a páviánok, mint korábban az emberszabásúak. A két főemlőscsoport képességei tehát mindkét esetben hasonlítottak. Az eredmények arra utalnak, hogy az emberszabásúak és a többi főemlős között oly gyakran húzott vonal mégsem olyan markáns, mint azt eddig hittük – vonta le a végső következtetést Schmitt.