Brit kutatók a nőstény kenguruk boncolása során fedezték fel, hogy az állatnak három vaginája van. Ez a sajátosság csak az Ausztráliában őshonos fajokra jellemző, ahol a hímeknek gyakran kétágú a péniszük. A sajátos szaporítószervek evolúciós csökevénynek mondhatók, mégis lehetővé teszik, hogy az anyaállat akár egész életében terhes legyen.
A brit dokumentumfilm-sorozat, az Inside Nature's Giants rendszeresen foglalkozik a nagy testű élőlények testfelépítésével. A műsorban már számos állatot boncoltak fel; a műsorkészítők célja az, hogy jobban megismerjék a szervezetük működését és felépítését. Korábban foglalkoztak a vért izzadó vízilóval - ami valójában nem vért, csak vöröses színű váladékot bocsát ki magából -, vagy a partra vetődő bálnák felrobbanó beleivel. A legutóbbi epizódban ehhez képest viszonylag konzervatív, de annál érdekesebb felfedezést tettek: megállapították, hogy a nőstény kengurunak három vaginája van.
A dolog pikantériája, hogy ez a testfelépítés az összes erszényes állatra jellemző. Három vaginája van a nőstény vombatoknak, koaláknak és tasmán ördögöknek is. Az oldalsó vaginák elszállítják a spermát a kettős felépítésű méhbe, az újszülött állat az embrionális szakasz után pedig a harmadik vaginán keresztül hagyja el az anya testét. Érdemes megjegyezni, hogy nem csupán a nőstények genitális felépítésére jellemző ez a sajátosság: számos hím erszényesnek van kétágú pénisze.
A mellékelt ábrán az is látható, hogy a húgyvezetékek – amelyek a vizeletet szállítják a vesétől a húgyhólyagig – keresztülhaladnak az anyaállatok reprodukciós rendszerén. A méhlepényes emlősök, köztük az ember, nem ilyen húgyvezetékkel rendelkezik, az ugyanis elkerüli a szaporítószerveket. Az egyedfejlődés egy szakaszán a méhlepényes nőstények reprodukciós rendszerében csak egy vagina maradt. Az erszényes állatok fejlődéséből ez a szakasz azonban kimaradt.
Mindez arra is magyarázatot adhat, hogy az erszényes embriók miért születhetnek meg a fejlődésük korai szakaszában. Egy kengurubébi alig babszemnyi méretű, amikor kicsusszan az anyja hüvelyéből; feltehetően azért, mert ha nagyobbra nőne, nem férne át a szűk szülőcsatornán.
A kenguruk bonyolult szaporító szervrendszere azoban azt is lehetővé teszi, hogy egy nőstény kenguru örökké terhes legyen, miután elérte az ivarérett kort. Amíg egy újszülött bébi az erszényben fejlődik, egy másik embrió tovább fejlődhet a méhben, arra várva, hogy idősebb testvére felnőjön, és átadja neki a helyet az erszényben. Az anyakenguru így egyszerre akár három kicsinyét is el tudja látni. A legidősebbről gondoskodhat, amikor már kibújt az erszényből, és átadta a helyét a kisebb testvérének - eközben viszont egy harmadik embrió is nőhet a méhében.