Bizonyítékot találtak arra, hogy az emberi agy növekedése összefüggésben van a csoportmunkával és a közösségi élettel. A kutatócsoportot a dublini Trinity College professzora, Andrew Jackson és PhD hallgatója, Luke McNally, valamint a Edinburgh-i Egyetem professzora, Sam Brown alkotta. Az elméletet számítógépes modellezéssel bizonyították.

Mesterséges organizmusokat állítottak elő, amelyek olyan klasszikus játékokat játszottak egymással, mint a fogolydilemma, ami feltételezi az emberek közötti kapcsolatot. Ötven egyszerű agyat használtak, amelyek egymás ellen játszottak.

A játékokat egyfajta versenyként fogták fel, így mint a való életben, a nyertesek jutalmat kaptak. A jutalom ez esetben az volt, hogy agyuk egy részét fejleszthették és továbbörökíthették a digitális organizmusok következő generációjára. Ezeket az organizmusokat szabadon hagyták fejlődni, így meglepő eredményeket figyelhettek meg. Az együttműködés például a nagyobb agyak erősebb szelekcióját eredményezi.

A szociális stratégia spontán módon alakult ki a nagyobb agyakban, az intelligensebb agyak komplexebb memóriát és jobb döntéshozatali arányt mutattak. Mivel a játékokban szerepet kapott a megbocsátás, türelem, Machiavelli-féle trükkök, a szervezetek megpróbálták adaptálni ezeket.

A legjobban persze a nagyobb agyak voltak képesek erre, amikor a közösségek elkezdtek együttműködni, úgy próbáltak meg jobbak lenni a másiknál, hogy nagyobb agyba fektették energiáikat (vagyis ezt próbálták elérni). Vagyis amikor megkezdődött a közösségi együttműködés, megkezdődött a nagyobb komplexebb agyak megjelenése is.

Az elméletet már a hetvenes évektől ismerik, akkoriban az állatok agyát vizsgálva próbáltak bizonyítékot találni arra, hogy a nagyobb aggyal rendelkező állatok inkább képesek közösségi életre.