Brit és ausztrál csillagászok új elmélettel álltak elő azzal kapcsolatban, hogy a galaxisok centrumában levő fekete lyukak milyen módon válhattak különlegesen nagy tömegűvé. A Tejútrendszer centrumában lévő fekete lyuk tömegét négymillió naptömegűre becsülik, de találtak már a Napnál tízmilliárdszor nehezebb központi objektumot is. Ezek az égitestek már akkor kifejlődtek, amikor az univerzum életkora a mostaninak tizede volt, ezért nagyon gyorsan kellett, hogy növekedjenek az ősrobbanás után.

A fekete lyukak azért híznak, mert a körülöttük lévő gázanyag beléjük hullik – szaknyelven ezt akkréciónak nevezik. A gázanyag akkréciós korongot alkot a fekete lyuk körül, majd lassan bespirálozódik; ugyanakkor az elfogadott akkréciós rátákkal számolva az univerzum teljes életkora sem lett volna elég a ma ismert legnagyobb tömegű fekete lyukak létrejöttéhez. Egyértelműen egy gyorsabb mechanizmusra van tehát szükség ahhoz, hogy ilyen nagy tömegű objektumok kialakulhassanak.

C. Nixon, A. King (University of Leicester, Egyesült Királyság) és D. Price (Monash University, Ausztrália) azt kezdték vizsgálni, hogy mi történik akkor, ha egyszerre több irányból is anyaghoz tud jutni egy fekete lyuk. A kutatók számítógépes szimulációk révén tanulmányozták azt az esetet, mikor két anyagkorong kering az objektum körül különböző síkokban. Rövid idő után a korongok kiterjedtek és összeütköztek egymással, így nagy mennyiségű anyag hullott a fekete lyukba – a gázrészecskék sebessége ugyanis az ütközés után már nem elég nagy ahhoz, hogy keringési pályán maradjanak a fekete lyuk körül. A számítások szerint így ezerszer gyorsabb tömegnövekedés érhető el, mint az akkréció során.

Ez az elmélet tehát megmagyarázhatja a fekete lyukak gyors növekedését az univerzum korai szakaszában. Azt egyelőre nem tudni, hogy a galaxisokban pontosan hogyan is áramlott az anyag akkoriban, de úgy gondolják, hogy ha ez a mozgás kaotikus volt, az szintén segíthette a fekete lyukak tömegének gyors növekedését.