A pigmeusok alacsony termetének hátterében lévő genetikai okok vizsgálata azt mutatja, hogy az emberi változatosság, külső jegyeink igen összetett módon kapcsolódnak génjeinkhez. Sarah Tishkoff és kutatócsoportja 67 Kamerunban élő, a 150 centiméteres magasságot el nem érő pigmeus, illetve 58, a közvetlen szomszédságukban élő, jóval magasabb bantu genomját elemezte. Arra kerestek választ, hogy a magasságban tapasztalható különbséget valamilyen környezeti hatás okozhatta vagy genetikai eltérések.

A pigmeus és a bantu populáció 60-70 ezer éve vált el, majd 4-5 ezer éve kezdett egymás közt keveredni. A kutatók a vizsgálatba bevont pigmeusok és bantuk genetikai állományában követték nyomon a korábban nemzedékről nemzedékre bekövetkezett változásokat.

Ezek a genom egy adott pontján bekövetkezett változások voltak, úgynevezett SNP-k (single nucleotide polymorphism). Európai emberek genomjában korábbi tanulmányok 211 olyan SNP-t találtak, amelyek a magassággal kapcsolatba hozhatók. Ezek közül 112-re terjedt ki a mostani elemzés, ám mindössze egyetlen volt közülük, amelyet a pigmeusok termetével összefüggésbe lehetett hozni. Ez arra utal, hogy a magasságot még az eddig véltnél is komplexebb módon határozza meg a genetikai háttér.

A kutatásban keresték a DNS-molekula azon szakaszait is, amelyek leginkább felelősek lehetnek a magasságért. Kiderült, hogy a 3-as kromoszómán vannak azok a régiók, amelyek különösen fontosak e külső jegyünk meghatározásában – számolt be a Pennsylvaniai Egyetem kutatóinak eredményéről a LiveScience című ismeretterjesztő portál.