Kínai kutatóknak két új vérszívó fosszíliáit sikerült azonosítania Belső-Mongóliában. A kutatók az őskori rovarokról szóló tanulmányukat a Current Biology című folyóiratban jelentették, de a LiveScience is beszámolt a Pseudopulex jurassicus és a Pseudopulex magnus azonosításáról. A rovaroknak a mai bolhákkal szemben lapos testük volt, mint a poloskának vagy a kullancsnak, és olyan karmokkal rendelkeztek, amelyek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy a gazdaállat szőrzetébe, tollazatába megkapaszkodjanak.

A kisebbik vérszívó, a Pseudopulex jurassicus a jurakorban, mintegy 165 millió évvel ezelőtt élt, hossza a csápok nélkül elérte a 17 millimétert. Szúró-szívó szájszerve 3,4 milliméteres volt, vagyis kétszer hosszabb, mint a rovar feje. A Pseudopulex magnus 125 millió évvel ezelőtt, a kora kréta időszakban élt, hossza 22,8 milliméter volt, a szájszerve pedig 5,2 milliméteres.

A rovarok hosszú, recézett szájszerve képes volt viszonylag nagy testű állatok, például tollas dinoszauruszok és pteroszauruszok vastag bőrén áthatolni. Harapásuk meglehetősen fájdalmas lehetett. Ugyanakkor nem rendelkeztek úgynevezett ugrólábakkal, mint a jelenkori bolhák, amelyek testhosszuknál 50-100-szor nagyobb távolságot képesek áthidalni, így valószínűleg nehezebben menekülhettek el a védekező gazdaállat elől.

George Poinar, az Oregoni Állami Egyetem professor emeritusa szerint, aki kommentárt írt a tanulmányhoz, előfordulhat, hogy a Pseudopulex jurassicus és a Pseudopulex magnus a modernkori bolhák őse, de nagyobb a valószínűsége, hogy az élősködő rovarok különálló, mára kihalt ágához tartoztak. Poinar azt is megjegyezte, hogy a jó állapotban fennmaradt fosszíliák betekintést nyújtanak abba, hogy milyen lehetett az élet az igen távoli múltban, a jura- és a krétakorban. Poinar maga is a fosszíliák szakértője - igaz, ő eddig csupán fiatalabb, 40-50 millió éves, borostyánban megőrződött rovarok maradványait tanulmányozta.