Érdekes felvetéseket sikerült tudományos bizonyítékokkal alátámasztania a Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportjának. A dr. Németh Dezső vezetésével dolgozó csapat azt vizsgálta, milyen szerepe van az agy egyes területei közti együttműködésnek, az életkornak illetve a hipnózisnak a tanulás folyamatában és sikerességében.
Az első vizsgálat tárgya első hallásra olyan dolog, amit mindenki tud: fiatalabb korban könnyebben tanulunk meg dolgokat, elsősorban készségeket. „Bár a végeredmény valóban alátámasztja közismert feltételezést, a helyzet az, hogy még soha senki nem bizonyította ezt olyan tudományos módszerrel, ahogy mi tettük”, mondja a jelenleg a Texasi Egyetem vendégprofesszoraként Austinban tartózkodó Németh Dezső. „Egyrészt igen, ez egy olyan információ, amit mindenki ismer, de ennyire kiterjedt életkori határok közötti vizsgálatokkal és ilyen részletes elemzési módszerekkel eddig még ezt nem támasztották alá.” A kutatócsoport cikkei a Developmental Science és a Cerebral Cortex tudományos folyóiratokban jelentek meg, tevékenységükkel és a munkában részt vevő tudósokkal kapcsolatban a csoport honlapján további részletek olvashatók.
Németh Dezső elmondása szerint az eddig lefolytatott kutatások módszertana elkövette azt a hibát, hogy a különböző életkorú résztvevők nem pontosan ugyanazt a feladatot kapták, azonban az általuk most használt feladatsort a 4-85 év közti kísérleti alanyok mindegyike ugyanakkora eséllyel oldotta meg, mert nem volt szükség olyan kiegészítő tudásra, aminek megléte függ az életkortól. A kísérletben a számítógép képernyőjén megjelenő mozgó képekre kellett megnyomni a válaszgombokat. „A résztvevők nem tudják, de a feladatban van egy rejtett minta, amit tudatosan ugyan senki nem ismer fel, de az agy ettől függetlenül is képes azt felismerni és megtanulni”, mondja Németh. „Már önmagában ez is figyelemre méltó dolog, de még inkább érdekes, hogy ha egy hónap múlva az adott személyt visszahívjuk, és újra a feladvány elé ültetjük, kiderül, hogy az agy nem felejti el a rejtett szabályokat.”
A kísérlet eredményeinek értékelése során kiderült, hogy 12 éves kor előtt az agy páratlan tanulási képességekkel rendelkezik, azonban 12 évnél jelentős váltás következik be. „A kísérletekben az implicit tanulást néztük, vagyis azt a folyamatot, amikor az agy a környezet bizonyos együttjárásait (ha fúj a szél, mozognak a levelek, ha apa csúnyán néz, jön a pofon) az alap dolgokat figyeli nem tudatosan.” Az eredmények megmutatták, hogy a magasabb szintű kognitív folyamatokért felelős frontális lebeny fejlettsége döntő fontosságú ilyen típusú tanulás esetén, ugyanis ez a terület modelleket épít a fejben a világról a beérkező információk alapján. Ezek a modellek segítenek a már elsajátított készségek használatában, de az új készségek elsajátítását akadályozhatják. Ebből következik, hogy minél kevésbé fejlett a modellépítő, döntéshozó folyamat, annál jobban tudjuk detektálni a világból származó információkat. „Idősebben az ember már inkább a saját mentális modelljén keresztül látja a világot, máshogy fogalmazva az agyban egy idő után kialakulnak olyan folyamatok, amelyek megnehezítik az új információk kezelését. 12 éves kor után már kiépülnek ezek a becsontosodó modellek, ezért van az, hogy ezt követően már sokkal nehezebb nyelvi, zenei vagy társas készségek kialakítása, de korcsolyázni vagy kerékpározni is csak bizonyos korlátok között tudunk megtanulni.”
Nagyjából ezen a ponton lép be a másik kísérlet, aminek célja az volt, hogy a frontális lebeny kiiktatásával a 12 évnél idősebbek tanulási képességét is megnöveljék. Németh elmondása szerint a homloklebeny egyfajta kikapcsolására több módszer is létezik. Az egyik legdurvábban hangzó lehetőség – ezt a magyar tudós és csoportja nem is alkalmazza – az úgynevezett transzkraniális mágneses stimuláció, ahol egy mágneses impulzus segítségével ültetik a kispadra kis időre a homloklebenyt. „Ezt inkább amerikai csoportok használják, mi vagy célzott feladatokkal fárasztjuk le (szólistákat magoltatunk be az alannyal) a frontális lebenyt, vagy hipnózissal módosítjuk a működését. A mostani kísérletben utóbbit használtuk.” Ennek a módszernek egy hátránya van: a kutatóknak előre ki kellett válogatniuk a hipnózisra kifejezetten érzékeny embereket, azonban a kutatás vezetője szerint ez nem torzítja túlságosan az eredményeket, mert a népesség jelentős hányada hipnotizálható.
A vizsgálat ezúttal is a várt eredményt hozta: a homloklebeny csökkentett teljesítménye mellett a felnőtteknél megnőtt az implicit tanulás képessége, márpedig pont ez az a terület, ami mostanában izgalomban tartja az oktatásfejlesztők világát.
A tanulás folyamatainak egyfajta csoportosítása, ha az alkalmazott módszerek alapján bontjuk kétfelé a történetet. Az explicit tanulás az, amikor a tanító megmondja a tanítottnak, hogy működik valami – például az iskolában a tanártól halljuk azt, hogy az angol múlt időt alapesetben úgy képezzük, hogy az ige szótári alakjához hozzáillesztjük a -d vagy -ed toldalékot. Az implicit tanulás ezzel szemben az, amikor tapasztalásos úton, a korábban említett statisztikai együttjárások segítségével, külső irányítás nélkül sajátítunk el valamit - sokszor anélkül, hogy felfognánk, mi is történik. Például kimegyünk Londonba, és addig élünk angolul beszélő emberek között, míg rá nem ébredünk az angol múlt idő titkaira.
Az implicit tanulásnak, így Némethék felfedezéseinek több alapvető fontosságú alkalmazási területe is van: a sportok alapkészségeinek megtanulása, a nyelvek és zenélés (vagy akár az olvasás) elsajátítása, a szociális képességek elsajátítása is mind olyan, amiknek megtanulását segíthetik az eredmények. Az már biztos, hogy ha zsenit akarunk nevelni a gyerekünkből, a 12 év előtti korszak döntő lehet. Sőt a tudóscsoport egy korábbi eredménye arra hívta fel a figyelmet, hogy az autista gyerekek esetében is kiemelkedő szerepet kellene betöltsön a korai fejlesztés.
„Fontos azonban tudni, hogy mi egyelőre csak az elméletet dolgozzuk ki, a gyakorlati felhasználásig, vagyis addig, míg rájövünk, hogy lehet hatékonyabban tanulni a felfedezések segítségével, még éveket várni kell”, válaszolja a szakember, mikor azt kérdezem, mekkora üzleti lehetőség van a neves tudományos szaklapokban is leközölt eredményekben. „Amit most látunk, még mindig csak azt mutatja, mennyi minden van az aggyal kapcsolatban, amit fel kell fedeznünk. Sokáig például egységes rendszerként kezeltük az emlékezést, azonban az elmúlt évtizedben egyre inkább fény derül arra, hogy a különböző agyit területek és emlékezeti rendszerek nemcsak segítő, kooperatív, hanem akár versengő, kompetitív viszonyban is állhatnak egymással.”
Németh szerint az emlékezetkutatás egyik legújabb és legizgalmasabb területét éppen ez a felfedezés, az egymással versenyző agyi területek jelentik. Elsőre meglepő lehet, hogy az agy különböző feladatokért felelős területei néha versengenek egymással, de pont erre alapul a mostani kutatásuk, hiszen ha a kikapcsoljuk a beérkező információkból mentális modelleket építő agyi területet, akkor nagyobb teret engedhetünk a tanulásért felelős folyamatoknak. „Annak a magyarázata, hogy az agy saját magával versenyzik, egyszerű: az evolúció folyamán az eleinte egyszerűbb szerv különböző elvárásoknak megfelelően fejlődött”, magyarázza Németh. „Az időben és térben több irányból érkező evolúciós nyomásokra az agy különböző megoldási mechanizmusok, rendszerek kialakításával válaszolt, amelyek a mai napig léteznek.”, folytatja, és a látásunk működését hozza fel példaként.
A tudós szerint a látás tökéletesen szolgálja az ember érdekeit, több millió év alatt kialakult egy megfelelően sokoldalú képesség, és az agy működéséhez hasonlóan ez is alrendszerekből, például a színlátásból, a térlátásból, és a figurafelismerésből áll össze. Látszólag ezek a rendszerek teljes összhangban működnek, azonban már egyszerű ábrákkal is meghúzhatók azok a határok, ahol a rendszerek összezavarodnak és versengeni kezdenek egymással – ezt bizonyítják a vizuális illúziók és érzéki csalódások. „Nagyjából ugyanez van az aggyal, az átlagos hétköznapokban jól teljesít, azonban az egymástól külön működő rendszerek versengése könnyen a teljesítmény romlásához vezethet. Az agy rendszereinek összekavarodását már Freud is leírta, amikor arról beszélt, hogy néha olyat is megteszel, amit egyáltalán nem akarsz. Ennek tipikus példája az elszólások esete, amikor pont azt mondod ki hangosan, amit nem szeretnél. Azóta az újabb idegtudományi és pszichológiai felfedezések segítségével részletesebb elméletekkel tudjuk megmagyarázni ezeket a jelenségeket.”
Németh hangsúlyozza, hogy ugyan a mostani eredményeik nem azt jelzik, hogy a hipnózisos tanulás előszobájában állnánk, de ez nem jelenti azt, hogy a tanulás és az emlékezet működésének kutatása ne rendelkezne olyan lehetséges hatásokkal, amik a hétköznapjainkat is megkönnyíthetik.
„Az általunk vizsgált agyi működés csak kis része az automatikus készségek területének, az automatikus készségek pedig a szokásainkat alkotják. Pillanatnyilag a szokások, pontosabban a szokások megváltoztatásának tudománya az egyik legforróbb terület”. A rossz szokások, rossz beidegződések megváltoztatása, egyfajta gyógyítása nemcsak az egyén, de össztársadalmi, sőt, nemzetgazdasági szinten is fontos. „A tanulás folyamatát megismerve az is kiderülhet, hogy lehet kiküszöbölni vagy felülírni az időközben elsajátított rossz válaszokat és mintákat. Ez arra is jó, hogy függőségeket egészen új oldalról megközelítve gyógyítsunk, de a közgazdaság-kutatók is szeretnék tudni, mi segíthet rábírni az embereket hatékonyabb gazdasági döntések meghozatalára, mint például a takarékoskodás. Az emlékezet ugyanis nem a múlt miatt fontos, hanem azért, mert az eddig felhalmozott tudás, korábbi emlékek alapján hozzuk meg a jövőre vonatkozó döntéseinket.”