A füttyentőbékafélék családjába tartozó és a világ egyik legnagyobb békafajának számító Leptodactylus fallax egyedeinek énekétől hangos a Karib-térségbeli Montserrat-sziget. A kutatók reményei szerint az éjszaki zenebona a kihalás szélére került kétéltűek párzási időszakának a kezdetét jelzi, és nem csupán az esős évszak velejáróra.
Az egy kilogrammosra is megnövő békák annak a több tucat egyednek a leszármazottjai, amiket 2009-ben menekítettek ki a kutatók a szigetről Nagy-Britanniába és Svédországba, remélve, hogy ezzel sikerül megmenteniük a példányokat a faj 80 százalékát elpusztító halálos gombafertőzéstől.
Az elmúlt évben a szakemberek nagyjából száz kétéltűt telepítettek vissza a térségbe. A békák párzási időszakának kezdete óta pedig izgatottan várják a fejleményeket. „Három évvel ezelőtt hatalmas fába vágtuk a fejszénket" – mondta Andrew Terry, a brit Durrell Vadvédelmi Alapítvány terepmunkálatainak vezetője. Az alapítvány is részt vett a békák elszállításában, és a több tucat utódot eredményező tenyészprogramban. A közreműködők között van még a Londoni Zoológiai Társaság, a brit Chester Állatkert és a svédországi Parken Állatkert.
A Montserrat-szigetet betöltő békaének, valamint az a tény, hogy a hím példányok elkezdték növeszteni a lábukon jellegzetes fekete sarkantyúikat, amelyekkel a nőstényeket tartják a párzás során, nagy reményekkel tölti el a kutatókat – hangoztatta Sarah-Louise Smith, a sziget környezetvédelmi minisztériumának munkatársa.
Még ha a békák most jól is teljesítenek, a gombafertőzés továbbra is nagy kockázatot jelent a számukra. Az idén szabadon engedett 33 béka közül 12 már elpusztult. A túlélőkbe ültetett adóvevők eleme pedig három hónapnyi adatközlés után lemerült, így a kutatók nehezebben tudják nyomon követni a példányokat.
A tavaly elengedett 64 béka közül 9 pusztult el a gombafertőzés miatt, és az utolsó példányt novemberben látták. Smith azonban úgy véli, hogy a többiek szétszéledtek a térségben, ezek a békák ugyanis viszonylag rövid idő alatt hatalmas távokat képesek megtenni. Egyikük például 900 métert haladt mindössze néhány óra leforgása alatt.
A szigeten élő óriásvarangyok (Bufo marinus) és az életük nagy részét fákon töltő békák továbbra is hordozzák a halálos gombafertőzést, habár maguk nem betegednek meg tőle. A kutatók jelenleg a laboreredményekre várnak, hogy megtudják, 2009-hez képest mekkora a fertőzés elterjedtsége.
A betegség következtében a békák bőre megvastagszik, ez megnehezíti számukra a lélegzést. Az állatok emellett letargikus állapotba kerülnek, valamint görcsös rohamokat kapnak, míg végül az éhezés és a szívleállás miatt elpusztulnak. A fertőzés már végzett a dominikai Leptodactylus fallax populációval. A kutatók azonban folytatják a békák tenyésztését, illetve visszatelepítésüket a természetes élőhelyükre.