Az aszteroidák óránkénti 80 ezer kilométeres sebességgel keringenek a Nap körül, parányi tömegük miatt gyakorlatilag nincs gravitációjuk, így meglehetősen nehéz feladat az űrsziklákon való landolás.

A küldetés során 4,8 millió kilométerre lévő aszteroidára küldenék az asztronautákat. A projekt elsődleges célja, hogy többet megtudjanak ezekről az égitestekről, amelyek a Naprendszer korai szakaszából származnak, így a minták vegyelemzésével évmilliárdokkal lapozhatnak vissza a történelemben. Ugyanakkor ezek az égi objektumok nagyon közel kerülhetnek a Földhöz. A NASA jelenleg több mint 400 olyan aszteroidát figyel meg rendszeresen, amelyek potenciális veszélyt jelenthetnek bolygónk számára. Többségük nem jelent komoly gondot, de az idén a tudósok felfigyeltek egy 140 méter átmérőjű aszteroidára, amely 2040-ben elég közel kerül a Földhöz, hogy összeütközzön bolygónkkal. A NASA szerint a küldetés segít felkészülni egy ilyen veszély elhárítására is.

A program első lépéseként, amelyről május 20-25-e között sorra kerülő Japán Földtudományi Szövetség közgyűlésén számolnak be, 2016-ban egy aszteroidára ember nélküli űrhajót küldenek, amelynek robotkarjai mintákat gyűjtenek a kisbolygó felszínéről. A 2020-as évek végén pedig következhet az emberes küldetés, amelynek során az asztronauták akár 30 napot is eltölthetnek egy kisbolygó felszínén.

Hat asztronauta, köztük az Európai Űrügynökség (ESA) képviseletében Tim Peake őrnagy, a brit hadsereg volt helikopterberepülő pilótája júniusban kezdi meg a felkészülést. Ennek során megtanulják, hogy hogyan működtessék a járműveket, hajtsák végre a sétát a kisbolygó felszínén, vagy a mintagyűjtést.

A felkészülés során az asztronauták 12 napot töltenek 20 méteres mélységben egy víz alatti bázison Florida partjainál. Egy 13 méter hosszú és 6 méter széles kapszulában élnek majd, de űrsétákat is tesznek a tengerfenéken és olyan járműveket irányítanak, amelyekhez hasonlatosakat alkalmaznak majd az aszteroida felszínén.