Hawaii kutatók a kis kardszárnyú delfin egy nőstény példányának vizsgálatával arra a megállapításra jutottak, hogy az képes céljához igazítani a hallását. A delfinek a visszhangokra alapozzák navigációjukat és vadászatukat, ezért hallásérzékelésük rendkívül kifinomult. A mostani kutatásban az is kiderült, hogy egyes fajok állítani is tudják érzékelő képességüket.
Amikor az állat hangos zajra számít, csökkenti az érzékelését – számoltak be róla a kutatók a Hongkongban megrendezett nemzetközi akusztikai konferencián. Paul Nachtigall kutatásvezető, a Hawaii Egyetem munkatársa Kinával, egy betanított kis kardszárnyú delfinnel (Pseudorca crassidens) dolgozott.
Öt évvel ezelőtt vette észre először, hogy Kina feltehetően szabályozni tudja hallási szintjét. Ezt követően orosz kutatótársával, Alekszander Szupinnal nyomon követték hallását, miközben a delfin a náluk vadászott. „Kina egész feje egy fül, számos útvonalat bejár benne a visszaverődött hang, mire a valódi fülhöz elér" – magyarázta Nachtigall.
A kutatók Kinába szenzorokat ültettek, amelyekkel mérték agyának elektromos aktivitását, miközben az állat az általuk keltett hangokra reagált. Először egy semleges, normál erősségű hangot játszottak le a delfinnek, majd azt követően szinte azonnal 170 decibeles, öt másodpercig tartó pulzáló hangokat. Egy idő után Kina megtanulta, hogy a normál hangot a puskalövéshez hasonló erősségű zaj követi, és lehalkította hallását. Így a következő kísérletekben már ezzel a tompított hallással várta a második hangeffektust.
A kutatók szerint a hanglokációval navigáló tengeri emlősök azért fejleszthették ki magukban a gyorsan átigazítható hallást, hogy megvédjék magukat saját berregésüktől és kattogásuktól, amelyet a helymeghatározáshoz használnak.
„Az általuk keltett hangok nagyon erősek, akár a 230 decibelt is meghaladhatják, majd utána azonnal egészen csendes visszhangot is meg kell hallaniuk" – mondta Nachtigall a BBC-nek.
A kutatók azt remélik, hogy eredményük segíteni fog a veszélyeztetett tengeri emlősök védelmében.