A Lyridák az egyik legrégebben ismert meteorraj, 2600 éves a legkorábbi feljegyzés róla. Minden évben április végén halad át a Föld a C/1861 G1 nevű üstökös maradványiból álló törmelékfelhőn, aminek több ezer kisebb-nagyobb darabja pusztul el látványos fényjelenségek közepette, ahogy a légkörbe érve a súrlódás termelte hő elégeti őket. A hullócsillagok záporának földi megfigyelését több tényező zavarhatja az éjszakai égbolton, például a felhős idő, vagy a Hold fénye. Az űrből azonban egészen más a helyzet.

A NASA asztronautája, Donald Pettit kihasználta a ritka alkalmat, és a meteorzápor legintenzívebb időszakában, április 22-én a Föld felé fordította kameráját a nemzetközi űrállomás fedélzetén. A rutinos űrfotós összesen 310 felvételt készített, egyenként 6 másodperces záridővel, az ezekből összefűzött videót tette most közzé a NASA. A felvételen lilásfehér villanásokként jelenik meg az óránként 170 ezer kilométeres sebességgel a légkörbe csapódó törmelékdarabok pusztulása. A felvételen a nagyvárosok éjszakai fényei mellett jól láthatók a meteorvihar csúcspontjai például Florida partjainál a Karib-tenger fölött.

Pettit egyébként veterán űrhajósnak számít, 2002-2003 fordulóján már töltött fél évet az ISS fedélzetén, a mostani küldetése pedig tavaly karácsonykor kezdődött. Ő talán a legismertebb arc a NASA összes űrhajósa között, népszerűségét azzal alapozta meg, amikor márciusban az Angry Birds figuráit segítségül hívva mutatta be egy videóban, hogyan működnek a fizika törvényei súlytalanságban.