A világ legnagyobb kísérleti berendezése, a CERN 2008-ban üzembe helyezett nagy hadronütköztetője Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométer hosszú, 3 méter átmérőjű alagútban működik, ahol a majdnem fénysebességre felgyorsított, egymással szemben haladó protonnyalábokat jelenleg 4-4 teraelektronvolt, összesen 8 TeV (1 TeV: ezermilliárd elektronvolt) energiával ütköztetnek.

Az ütközések során új elemi részecskék keletkeznek általában igen rövid élettartammal, és ennek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének titkait remélik megfejteni. A tervek szerint a nagy hadronütköztetőt 2012 végéig működtetik, majd 20 hónapra leállítják, és ez alatt az idő alatt készítik fel a gyorsítót, hogy 2014 vége felé megkezdhessék a nyalábonkénti 6,5 TeV-es energián (összesen 13 TeV) való ütköztetéseket. A végső cél a nyalábonkénti 7-7 teraelektronvolt (14 TeV).

A CERN csak akkor jelenti be a Higgs-bozon felfedezését, ha azt sziklaszilárdan alátámasztják a kísérleti eredmények: a hibahatár csupán egy a hárommillióhoz. Amennyiben bebizonyosodik, hogy az isteni részecske valóban létezik, további kísérletek során határozzák meg tulajdonságait.

„Ahogy folytatódik a munka a nagy hadronütköztetőben, szaporodnak az ütköztetési adatok és olyan megfigyelések, amelyek a Higgs-bozon létét támasztják alá. Az év végére már tudni fogjuk, hogy létezik-e vagy sem. Óriási dologról van szó, hiszen általa leírhatjuk a látható világunkat" – magyarázta Rolf-Dieter Heuer, hozzátéve, hogy a felfedezés az univerzum tágabb megértését is eredményezheti. A világegyetemnek ugyanis csupán 5 százaléka látható, a többit a sötét anyag és a sötét energia tölti ki.

Heuer bejelentette azt is, hogy a nagy hadronütköztetőt első ízben részben megnyitják az érdeklődők előtt, akik végigsétálhatnak a francia-svájci határon átnyúló alagúton.